A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
MÚZEUMPEDAGÓGIA - Krassói Anikó — Medgyesi Konstantin: Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y generáció. A „Múzeumba-járás” című kurzus hallgatóinak múzeumképe
Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin Mi van a fejekben? Múzeum, imázs és az Y-generáció I. csak a képeket és csak a szövegeket, hanem saját magunk fedezhetjük fel a rejtett információkat." CVK) „Én azt tapasztaltam a félév során, hogy manapság a múzeumok igyekeznek kimozdulni a ma már merevnek gondolt kiállítószerepből, és próbálnak megfelelni a látogatók igényeinek." (MHB) „Bevallom őszintén, elképzelni sem tudtam, hogy ezen a körül-belül 12-13 héten keresztül mit is fogunk nézegetni a Móra Ferenc Múzeumban. Nem gondoltam volna, hogy ennyi látnivalót tartogat az az elegáns épület, melyet eddig jóformán csak a hídról szemlélhettem meg." (MGA) Úgy véljük, a sok-sok idézett hallgatói gondolatfoszlányból kibontakozik egy kép: a mai fiatal felnőtt korosztály rossz tapasztalatokkal rendelkezik a múzeumról. A legtöbbekben az a fajta beporosodott múzeumi kép él, melyet leginkább osztálykirándulások alkalmával tapasztaltak meg: a múzeum minden értelemben „megérinthetetlen”, „elérhetetlen” volt a hallgatók számára hosszú éveken keresztül. Ez a negatív attitűd azonban változtatható, formálható. Ennek eszköze az interaktivitás, az alternatív narratívák megléte, a történetmesélés élményszerűsége és a szórakozva tanulni gondolatisága. Ezek az elemek nem valamiféle kiegészítő adalékai a múzeumlátogatásnak, hanem egyre inkább alapvető elvárássá válnak: a múzeumok ugyanis ma már nem a megközelíthetetlen magaskultúra templomai kell, hogy legyenek, hanem mindinkább az élménykultúra részévé kell válniuk. Ez a fajta élményközpontúság az, mellyel a múzeumok a kulturális élet pezsgő központjaivá válhatnak. Az elvégzett kutatás alapján az is megállapítható, hogy az egyetemistáknak a múzeum nem a társasági élet színhelye, nem járnak gyakran kiállításokra, mely jelenség oka mindenképpen ebben az elavult múzeumképben keresendő. Látható azonban: ha betérnek egy-egy tárlatra és ott élményközpontú megközelítést tapasztalnak, pozitív irányba formálódhat bennük a múzeum megítélése, az Y-generációnak tagjai nyitottá válhatnak a múzeum-ügy számára. A tanulmányban bemutatott beszámolók alapján is jól látható, hogy a „hagyományos” kiállítások már nem kötik le a 21. század pezsgésében élő fiatal korcsoportot. Egy Benczúr-tárlat például már nem nyújt elegendő impulzust ahhoz, hogy alkalmas lehessen az élményforrás-jelleg betöltésére. Az egyetemisták számára akkor válhatnak igazi közösségi térré a múzeumok, ha a közgyűjtemények valódi kikapcsolódási és élményszerzési lehetőséget kínálnak, ha megtalálják azokat az installációs és interaktív módszereket, melyekkel a fiatal látogatók aktívan bevonhatóak, ha a kiállítás aktív részesei lehetnek, s így a múzeumi teret valódi közösségi térként használhatják. A beszámolók feldolgozása után jól látható, milyen kép élt/él a hallgatókban a szegedi múzeumról s általánosságban is a közgyűjteményekről. Az egyetemisták számára nem ismert a megváltozott múzeumi felfogás, az átalakult, újszerű kiállítások megjelenése, egyszóval: az élményközpontú múzeumok mint kikapcsolódási központok lehetősége. A legutóbb idézett hallgató gondolata foglalja össze talán legjobban ezt a jelenséget: nem hitte volna, mennyi látnivalót tartogat a korábban csak a hídról szemlélt múzeum... S végezetül ennyi hitvallást engedjen meg nekünk az olvasó: a múzeumoknak meg kell érteniük az idők szavát, s akkor a fiatal-felnőtt korosztály nem csak a „hídról” fogja majd szemlélni a múzeumi kezdeményezéseket. 570
