A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Vukov Anikó Veronika: Egy kéziratos könyv bemutatása - A folklorizáció példái a 19. század végéről
Vukov Anikó Veronika Egy kéziratos könyv bemutatása - a folklorizáció példái a 19. század végéről szövegekre számot tartott. Emellett pedig szembetűnik az a fogalmak használatára vonatkozó tény, hogy a „pórnép", „köznép", illetve az „egyszerű nép” szavakat nem rendelik hozzá következetesen egyes társadalmi rétegekhez. Ily módon a közköltészet és a népköltészet különválasztása a későbbi, specifikusabb kutatások nyomán történik. A magyar parasztság a kora újkorban javarészt írástudatlanságban élt, ebből csak a reformkorban kezdenek kilábalni egyes, fejlettebb vidékek - írja Tóth István György. (Tóth 2002, 34] Ennek eredményét hivatott tükrözni az 1870. évi népszámlálás, amely elsőként mérte fel az írni-olvasni tudók létszámát. Tóth közli tanulmányában az eredményeket: ezek szerint a történeti Magyarország hat éven felüli lakosságának 58%-a sem írni, sem olvasni nem tudott. (Tóth 2002, 36] Ezen adatok ismeretében az 1879-től íródott Csató könyv keletkezése bővebb körüljárást igényelhet: erre vonatkozó választ Tóth Isván György ugyanezen írásában találunk. Amint írja: „Mária Terézia iskolaügyi rendelete, a Ratio Educationis és általában a felvilágosult abszolutizmus iskolareformjának gyümölcse a falusi iskolákban csak a 19. század elején érett be. Az iskolaügy fejlődésére a 18. század végén a Ratio Educationisnál közvetlenebb hatása lehetett II. József türelmi rendeletének, amely megengedte, hogy a protestánsok mindenhol saját iskolákat állíthassanak fel, és így a protestánsok lakta vidékeken pár év alatt ugrásszerűen megnőtt az iskolák száma." (Tóth 2002, 35] Ily módon a tiszasasi és a tiszaugi iskola, amelyek a debreceni kollégium hatáskörébe tartoztak, a 19. század egésze során biztosíthatták a lakosság döntő többségének írástudását. Az alfabetizmus terjedését az 1868-as népiskolai törvény tovább segítette; de, amint Tóth rámutat, az 1890-ben is csak a lakosság 50,6%-a ismerte a betűvetést. A paraszti írásbeliség termékeit több szempont figyelembevételével csoportosíthatjuk; a kézirat funkciója, keletkezésének körülményei és célja, a lejegyző szándéka szerint egyaránt. Fontos nézőpont, hogy a kéziratból milyen mértékben rajzolódik ki a betűvető portréja; személyes életútja, érzései, reflexiói - ez esetben paraszti naplóról vagy önéletírásról beszélhetünk, melyben az alkotó egyéniség saját szemszögéből ábrázolja életútját és az őt körülvevő világot. A paraszti önéletírásokra először az 1940-es években Bálint Sándor hívta fel a figyelmet, Orosz István szentember önéletrajzához írott előszavában: „Bár az ilyen írások írója tudatosabb is, mint osztálya többi tagja, műve mégsem csak egyéni sorsának és gondolkodásmódjának tükörképe, hanem, mivel elvi szempontjaiban, megfigyeléseinek, élményeinek általános irányában a klasszikus paraszti kultúra íratlan törvényeihez alkalmazkodik [...] a kortárs parasztságnak is páratlan önvallomása." (Bálint 1991, 9] A paraszti kéziratok szintén népes csoportját képezik a gazdasági naplók, melyeknél a funkció, illetve a mindennapi használat a legjellemzőbb. Ezekben a dokumentumokban nap- ról-napra, a munkavégzés ritmusát tükrözve olvashatóak a bejegyzések; ily módon a gazdaságtörténeti, ill. néprajzi kutatások forrását méltán képezhetik. (Ld. Szilágyi 1978, Szenti 1990] Jellegük tehát az önvallomásos naplókhoz képest abban különbözik, hogy döntő többségükben csak férfiak világát tükrözik (ebből adódóan nem olvasható ki belőlük a gazdaság minden tagjának tevékenységrendszere], a környező világra tett kommentárok és reflexiók nem olvashatóak ki belőlük; nem az egyéni gondolat, hanem a kötött rendszerű gazdálkodási tevékenység okán készülnek-íródnak a bejegyzések. (Fentont idézi Mohay 1994,12] Az adatok elemzéséből tehát leginkább az anyagi kultúrát érintő kérdésekre kaphat választ a kutató; így válik bemutathatóvá egy-egy gazdaságnéprajzi esettanulmány. Ilyen forrásközlő és -elemző munkát végzett például Börcsök Vince [Pálfi Ferenc számadáskönyve). Paraszti gazdasági naplót vezetett Nagy Sándor ipolynyéki gazda, akit Mohay Tamás munkáján keresztül ismerhetünk meg (Egy naplóíró parasztember]. Művében a paraszti gazdaság monografikus vizsgálata mellett család- és élettörténeti vizsgálatot is végzett, adatközlői interjúk tanulságaival kiegészítve a napló elemzésének 508
