A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Mód László: A szegedi bor megmérettetései. Borversenyek, szőlészeti-borászati bemutatók egy alföldi városban (1875-1938)
Mód László A szegedi bor megmérettetései gránát siller), a Hajós Lajos (1884-es dorozsmai gránát siller) és a Reizner János (1884-es szatymazi fehér) által készített borokra terjedt ki, amelyeket megfelelő minőségűnek talált. Úgy vélte, hogy a problémák elsősorban a nem megfelelő borkezelésből adódtak, ami nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is gondot okozott. A helytelen szüretelési technika, a pince-, illetve borkezelés azt eredményezte, hogy az egyébként tartalmas szegedi borokat nem lehetett hosszú ideig érlelni. Csonka Ferenc a kémiai vizsgálat tanulságait a következőképpen összegezte: „Az eredmény örömmel győzött meg arról, hogy a szegedi borok a figyelmet és gondos kezelést nagyon is megérdemlik, annál is inkább, mert az ily fajú és tartalmú borok egyes helyeken, például: Galíciában és Svájcban keresettek. Az eredmény arról is meggyőzött, hogy az itteni borok 10% szesz és 6% savtartalmúakká könnyen idomithatók, s hogy helyes kezelés mellett nem csak kellemes ita- lúak, de exportálhatokká is lehetnek. A helyes kezelési módozatoknak megállapithatása végett, a többi között, szükséges még az itteni szőlőfajokból származott must alkotórészeinek meghatározása, a melynek teljesítését alkalmilag kedves kötelességemnek fogom ismerni.” (Csonka 1885,10) A kiállításokon bírált borok kémiai elemzésére 1886-ban is sor került, amikor a kitüntetett italokon kívül Fári Imre nedűit is vizsgálta. Csonka Ferenc magas alkoholtartalmukat emelte ki, ami nem állt arányban a savak meny- nyiségével. Egyedüli kivételt Bokor Pál új vörösbora jelentette, ami harmadik helyezést ért el. Csonka Ferenc fontosnak tartotta kiemelni az 1886-os vizsgálatokat követően azt, hogy a helyi borok nem megfelelő mértékben erjedtek ki, maradékcukrot tartalmaztak. Szekerke József vörösboraiban talált viszonylag nagy mennyiséget, de Pap J. és Bokor Pál nedűiben is előfordult. A városi vegyész szilárd meggyőződése az volt, hogy erjedési probléma áll a háttérben, nem a must magas cukorfoka. Ugyanerre utalt a melegítés során bekövetkező zavarosodása, ami özvegy Káldyné második díjjal kitüntetett fehér boránál már 40 °C-on bekövetkezett.49 A kiállításokon bírált borok kémiai elemzésére 1887-ben is sor került, mivel az értékelést követően megmaradt italokat nyolc napig visszatartották az analízis céljából.50 A kiállítások szabályzatai A szervezők az első kiállítás megrendezése, azaz az 1870-es évek közepe óta részletesen kidolgozták azokat a szabályokat, amelyeknek a segítségével a bemutatókat sikeresen lebonyolíthatták. Abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a helyi sajtó gyakran közreadta az egyesületek által összeállított felhívásokat, amelyeken keresztül a szőlőbirtokosok értesülhettek a kínálkozó alkalomról. Az 1887. január 13-án napvilágot látott tudósítás szerint az Alsóvárosi Társalgó Egylet választmányi ülésén a kiállítás tervezetének a kidolgozását egy bizottság feladatává tette, amelynek az elnöke László Gyula városi tanácsnok, alelnöke Erőskövi János kerületi orvos, jegyzője pedig Tanács Imre lett.51 A kiállításokon kizárólag megfelelő palackokkal lehetett szerepelni, amelyeket meghatározott pénzösszeg fejében a szervezők bocsáj- tottak az érdeklődők rendelkezésére vagy a résztvevők helybeli kereskedőktől vásárolhattak meg. Amíg 1884-ben az Alsóvárosi Társalgó Egylet által szervezett alkalomra az üvegeket a bortermelők az ún. Kiss Dávid-féle házban, özvegy Polcner Gyuláné kereskedésében szerezhették be,52 addig 1887-ben a Szegedi Gazdasági Egyesület kiállításához a palackokat a Zsótér-ház házmestere árusította.53 1903-ban a termelők 20 fillérért Hay Miksa és Pocsátkó Károly helyi kereskedésében vehették meg az 49 Szegedi Híradó 1886. június 2. 50 Szegedi Híradó 1887. március 6., 3. 51 Szegedi Híradó 1887. január 13., 3. 52 Szegedi Híradó 1884. január 12. 53 Szegedi Híradó 1887. március 25., 4. 494
