A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században kisstílű nyerészkedők áldozatául esve rövid úton csődbe jutottak. A Tápéi Háziipari Szövetkezetét 1999-ben számolták fel. Az előző generációktól megörökölt eszközök, szövőkeretek, bordák, kaptafák a padlásokra vándoroltak, és az öregek kihalásával sok helyütt csak azért kerültek le onnan, hogy tűzre vessék őket. A Háziipari Szövetkezet megszűnése után, 1999 decemberében tizenkét asszony - név szerint Nagy Józsefné Török Gizella, Eperjesi Józsefné, Fodor Istvánná, ifj. Fodor Istvánné, Márta Istvánné, Miklós Pálné, Szélpál Istvánné, Telekné Tóth Ilona, Kónyáné Terhes Anikó, Terhesné Török Katalin, Török Lajosné, Török Lászlóné - összefogott, és létrehozták a Gyékényes Műhelyt, majd a Gyékényből Szőtt Egyesületet. Céljuk a gyékényfeldolgozás tápai hagyományainak megőrzése és továbbéltetése volt. A hagyományos tudásra építve máig szövik a szatyrot, kanalast, falvédőt, szőnyeget, és újításokkal is próbálkoznak. Az országban jelenleg ez az egyetlen, kifejezetten gyékénnyel foglalkozó közösség. Székhelyük a helyi művelődési házban van, itt rendezték be állandó kiállításukat, és elsősorban itt tartják foglakozásaikat is. Az egyesület tagjai ma: Balázs Vera, Eperjesi Józsefné Fodor Terézia, Fodor Istvánné Vincze Terézia, Gyuris Vincéné Révész Valéria, Márta Istvánné Révész Edit, Sövényházi Józsefné Kis Zsuzsanna, Terhesné Török Katalin és Török Gizella. Rajtuk kívül még néhányan szorosabb, lazább szálakkal kapcsolódnak a csoporthoz. Kitartásuk eredménye, hogy a 21. században is szövik, fonják még a gyékényt Tápén. Sikerült megőrizniük az évszázadok óta jelenlévő tudást, amely 2013-ban felkerült az UNESCO által létrehozott Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.22 22 A tanulmány írása során nyújtott útmutatásért, bátorításért Juhász Antalnak és Szilágyi Miklósnak mondok köszönetét. Külön köszönöm Juhász Antalnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta 1965. januári tápai kutatásainak gyűjtőfüzetét, benne a háziipari szövetkezet vezetőinek eddig még nem publikált visszaemlékezéseivel és az akkori termelési adatokkal. Hálával tartozom Molnár Máriának, a tápai Hely- történeti Gyűjtemény gondozójának munkámhoz nyújtott önzetlen és fáradhatatlan segítségéért, támogatásáért. Szintén köszönettel tartozom Nagy Pál egykori szövetkezeti elnök lányának, Bodó Mihályné Nagy Rozáliának, valamint a szövetkezet vezetőségében fontos szerepet betöltő Vörös István özvegyének, Vörös Istvánné Molnár Arankának. Köszönöm még Eperjesi Józsefné Fodor Teréziának, Fodor Istvánné Vincze Teréziának, Kiss Lászlóné Terhes Máriának, Márta Istvánné Révész Editnek és Török Gizellának, hogy megosztották velem a Tápéi Háziipari Szövetkezetben megélt személyes élményeiket. 468
