A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században összpontosult. Szeged környékéről (Csongrád vm.) 1 600 főt jelentettek az országos statisztikába. A felmérés összeállítói összességében sikeresnek könyvelték el a gyékényes háziipart, amely nemcsak a belső piacot látta el termékeivel, de az ún. csomagoló gyékényekre és gyékényszatyrokra Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is volt kereslet. (CSÁK 1930, 204-213) Ez idő tájt vált fontossá a kormányzat számára a háziipari termelés kereteinek újragondolása. Korábban mindenütt azt hangsúlyozták, hogy a háziipar - ezen belül különösen a mezőgazdasági háziipar körébe sorolt tevékenységek - a mezőgazdaságban dolgozók téli megélhetését hivatott segíteni, kiegészíteni. A trianoni békediktátum utáni társadalmi és gazdasági átrendeződés új körülményeket teremtett, amelyek erre az ágazatra is hatással voltak. A komoly foglalkoztatási problémákkal szembesülő országban nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy egyre többeknél a háziipar lépett elő fő kereseti forrássá. A kereskedők számára is kifizetődőbbnek tűnt, ha állandó termelői kört alakítanak ki. A termelés koordinálására az ország tíz pontján felügyelőséget hozott létre a minisztérium. Új tanfolyamokat ezután már csak ezek engedélyével lehetett szervezni. így próbálták megakadályozni a kisipar érdekeit sértő képzéseket, illetve hogy olyan termékek készítését tanítsák, amelyekből amúgy is felesleges termelés van. „Ez a rendelkezés azt is szolgálja - írta Benkő Sándor háziipari főfelügyelő -, hogy a közönség ne legyen beugratható olyan tanfolyamokon való részvételre, melyeket megtévesztő címek és teljesíthetetlen ígéretek mellett hirdetnek, költségesek és semmi értéket nem nyújtanak." (BENKŐ 1936,9-10. 13-15) A Háziipari Felügyelőség mellett hamarosan egy újabb országos szervezet jött létre Magyar Háziipari Központ néven, amely aztán át is vette a felügyelőség feladatainak egy részét. Az 1939 júniusában megtartott alakuló ülés résztvevői már érezhették, hogy ott lengedez körülöttük a „történelem szele”, de azt nem, hogy ez a szél néhány hónap múlva viharrá erősödve emberek millióinak életét forgatja fel. A közéleti elithez tartozó hölgyek és urak hangsúlyozottan társadalmi szervezet létrehozásán fáradoztak - amely azért nem kívánta nélkülözni a politika támogatását sem. Elnökükké a belügyminiszter feleségét, vitéz dr. Keresztes Fischer Ferencnét választották, az elnökségben pedig olyan neveket találunk, mint Darányi Kálmánná, Imrédi Béláné, gr. Zichy István, gr. Zichy Raffaelné vagy épp Törley Bálint. „Sajnos idegenforgalmunk nagyon megcsappant - írta a vezetőség egyik hölgytagja. - Kiviteli lehetőségünk nagyon ingadozó (...) Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy olyan használati és tömegmunkát adó háziipari cikkek állíttassanak elő, amire itthon van szükségünk." (BONCOS 1940, 8) Szerettek volna önálló kereskedelmi hálózatot működtetni és a korabeli közbeszerzésekbe bekapcsolódva állami megrendeléseket kapni, ezért 1940 januárjában a Magyar Háziipari Központ szervezetén belül megalapították gazdasági tevékenységre szakosodott saját cégüket, az Országos Magyar Háziipari Szövetkezete t. A Háziipari Központ foglalkozott az „elmélettel" - oktatással, kiállítások szervezésével, piackutatással, termékfejlesztéssel, a Szövetkezet pedig a „gyakorlati megvalósítással” - nyersanyagbeszerzéssel, termeltetéssel, értékesítéssel. A Háziipari Központ megalakulása után egy évvel, 1940 augusztusában hívta életre a kormányzat az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot [ONCSA). A szervezet tevékenységi körét és működését meghatározó 1940. évi XXII. törvény úgy fogalmazott, hogy a megélhetésükben veszélyeztetett, főként mezőgazdasággal foglalkozó, sokgyermekes családok boldogulását hivatott segíteni „gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelés útján”. Ezt elsősorban a családok házhoz juttatásával, életviszonyaik javításával, önellátásra nevelésével, munkához segítésével igyekeztek elérni. Az 1944-ig fennálló szervezet ún. közjóléti szövetkezetek létrehozásával nemcsak házépítésre, földbérlésre, haszonállat vásárlásra nyújtott anyagi támogatást a rászorulóknak, de háziipari eszközök és nyersanyagok beszerzésére is. 458
