A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
NÉPRAJZ - Kerekes Ibolya: A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században
Kerekes Ibolya A tápai gyékényszövő háziipar átalakulásai a 20. században dolgoznak fel. Felhívta a figyelmet, hogy olyan tárgyakat kell készíteni, amelyekre tömeges kereslet van, a gyáripar mégsem tudja előállítani. Ezek közé az áruféleségek közé sorolta a gyékényből készülő használati eszközöket, különösen „a gazdaságokban nagyobb tömegben igényelt” szőnyegeket, takarógyékényeket, kasokat, szatyrokat, továbbá a városi ízlést kiszolgáló bútorokat, díszesebb fonású tárgyakat. Úgy vélte, hogy a háziipart „egész éven át mesterségként, iparszerűleg űzni nem fizeti ki magát", mivel a mezőgazdaságban dolgozók nyáron magasabb keresethez juthattak, mint háziipari tárgyak készítésével. Érdemesebbnek tartotta ezért, ha a megrendeléseket a téli időszakra ütemezik, amikor rendelkezésre áll a szabad munkaerő. Kiemelte, hogy az eladhatóság és a jobb ár elérése érdekében a háziiparosoknak maguknak is alkalmazkodniuk kell a piac igényeihez. A korabeli termelés egyik legfőbb hiányosságát ugyanis abban látta, hogy a kínálat nem állt mindig összhangban a kereslettel. „Márpedig a fogyasztónak igenis megvan az igénye, s ha valamiért pénzt ad, annál megkívánja, hogy az általa használható formában legyen készítve." (KELLER 1903,13-14,27-28] A fejlődés akadályát jó néhányan továbbra is az értékesítés nehézségeiben látták. Az 1908 végén állami kezdeményezésre létrehozott Országos Magyar Háziipari Szövetség a háziipar elterjesztésén kívül ezért azt a hangsúlyos célt is maga elé tűzte, hogy „a modern kereskedelem eszközeivel" (CSÁK 1930, 174] szervezze a javak értékesítését. A szövetség védnökségét az 1894-ben alapított Izabella Háziiparegylet vezetésében már jelentős sikereket elért, különösen a népi kézimunkák lelkes és elkötelezett híveként számon tartott Izabella főhercegnő vállalta.3 Az erős állami támogatást élvező, „hazánk főurai hölgyeinek színe-java” által is pártfogolt szervezet alapításakor 200 000 korona forgótőke és évi 45 000 korona állami támogatás fölött rendelkezett. (ASCHER 1908, 270] A kereskedelmi kormányzat a szervezet számára biztosított anyagi és erkölcsi támo3 Izabella főhercegnő a háziiparról. 1909. gatásért cserébe elvárta, hogy gondoskodjon az alapanyagokról, a készáru átvételéről és azonnali kifizetéséről. Szerződésben szabályozták a foglalkoztatandó személyek létszámát és az előállított termékekért járó bérminimumot. Azt is megszabták, hogy a háziiparosokat munkakönyvvel kell ellátni, amelybe felvezetik a számukra kiadott anyagot, a beszolgáltatott készáru mennyiségét, a ténylegesen kifizetett bért, s - megindokolva - az esetleges levonást (mely nem haladhatta meg a fizetendő összeg 10%-át]. Minderről a szervezet központjában is megfelelő nyilvántartást kellett vezetni.4 A szövetség működési körébe tartozott a különféle háziipari „vándortanfolyamok" szervezése, ezek vezetésére megfelelő oktatói személyzet kiképzése és továbbképzése. Az ország különböző pontjain rendezett tanfolyamokon elsősorban az alapismereteket tanították meg a jelentkezőknek. Ha a résztvevőkben megvolt a hajlandóság a folytatásra, az adott településen ún. munkatelepet hoztak létre. A telep vezetője közvetítette a megrendelést, koordinálta a háziiparosok munkáját, továbbképzését, biztosította számukra a mintadarabokat, megszervezte az elkészült termékek begyűjtését, elszállítását. Az értékesítést a Háziipari Szövetség megbízottai intézték tovább. A szervezet kapcsolatban állt a Budapesten működő iparművészeti iskolával. Az ott képzett tervezők részt vettek az „ízléses, a legkényesebb kereskedői forgalomra is alkalmas” újszerű minták, tárgyak kidolgozásában. Az iskola vállalta, hogy képzésük során a „tervezéssel foglakozó fiatal emberek az egyes technikákra vonatkozólag időközönkint szakszerű magyarázatokat fognak nyerni, sőt [...] gondja lesz arra is, hogy azok a tervezők, akik az iskola elvégzése után egész tevékenységüket a háziiparoknak akarják szentelni, a technikák ismeretébe gyakorlatilag is bevezettessenek.” (ASCHER 1908, 269] A Földművelésügyi Minisztérium nyilvántartása szerint 1907/1908 telén az ország 379 községében 391 háziipar tanfolyamon összesen 4 Magyar Háziipar I. (1910] 3. sz. 3. 456
