A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sallay Gergely Pál — Ujszászi Róbert: Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulat- és emlékjelvények, propaganda- és jótékonysági jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében
Sallay Gergely Pál - Ujszászi Róbert Első világháborús jelvények a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében amelyeket az egyik legfontosabb katonai jelkép, a csapatzászló motívuma ihletett. A lobogó zászlót formázó kis fémjelvények előlapját a közös gyalogezredek esetében az egyes ezredek hajtókaszínének megfelelő színűre zománcozták, benne az alakulat hadrendi száma szerepelt. A zászlócskák fémszíne az adott ezredek egyenruha-gombjainak fémszínével egyezett, tehát arany- vagy ezüstszínű volt. A honvéd gyalogezredek zászlójelvényei egységesen kékre voltak zománcozva, rajtuk a magyar államcímer és a M K H Gy E rövidítés látható. A gyalogság és a lovasság csapattestjelvé- nyeiben hangsúlyosan kifejezésre jutottak a csapathagyományok. Míg a hadműveleti feladatok végrehajtására felállított hadseregek vagy a vezetés hatékonyabbá tételére létrehozott magasabb egységek (hadtestek, hadosztályok] jelvényei elsősorban a bejárt hadszínterekre és a végigharcolt csatákra emlékeztettek, a csapattestek (ezredek, zászlóaljak] jelvényei sok évtizedes (akár évszázados] tradíciók megörökítését, az ezredtulajdonosok személyének népszerűsítését szolgálták, sőt helytörténeti vonatkozásaik is voltak. Az alakulatok béke- helyőrségei írásos vagy képi formában gyakran megjelentek a jelvényeken. A honvéd ezredek jelvényein jellemzően a magyar államcímer, annak részeként vagy önállóan a Szent Korona képe, illetve a magyar katona alakja tűnik fel, legtöbbször puskájával verekedve vagy arra támaszkodva, a huszárok lóháton. A cs. és kir. tábori vadászzászlóaljak első világháborús sapkajelvényei szinte mind a vadászkürt hagyományos motívuma köré épültek. A préselt sárgarézlemez kürt, közepében az adott zászlóalj fehérszínű hadrendi számával, eredetileg a vadászalakulatok részére 1861-ben rendszeresített stájer vadászkalap dísze volt. A csapathagyományok megjelenítése és a békehelyőrségek bemutatása csak egyik célja lehetett a jelvények megrendelőinek és tervezőinek. A jelvények másik (ha nem fő] célja az alakulatok harctéri hősiességének megörökítése volt. Az ellenséggel folytatott küzdelmet számos tervező allegória formájában, a szemben álló felet állatként ábrázolva fogalmazta meg. Ez elsősorban a gyalogezredek jelvényeit jellemzi. Az ellenség állatábrázolásainak két fő formája volt. Az egyik az első világháború idején nemzetközileg is értett jelképrendszer elemeinek alkalmazása, vagyis az egyes nemzetek, országok létező állatok képében történő megjelenítése. A jelvényeken ez elsősorban az oroszok vonatkozásában volt közkedvelt, akiket medveként ábrázoltak. A másik módszer a többfejű képzeletbeli lény, a sárkány megjelenítése, amely a magyar kiegészítésű ezredek jelvényeire jellemző, hiszen az ősi magyar hitvilágban a gonosz, falánk és romboló sárkány az alvilág démoni képviselője volt. Az elit alakulatoknak számító rohamcsapatoknak karakteres, egyedi szimbólumvilágú jelvényeik voltak.13 Tipikus motívumaik közé tartozott az emberi koponya (mint a halál allegóriája], a rohamsisak, a kézigránát és a rohamkés (a rohamkatona jellegzetes harceszközei], illetve maga a rohamista. A lovassági jelvények specialitása a csapatnemi jellegzetességnek számító különleges ruhadarabok (a dragonyos sisak, a huszárcsákó és az ulánus csapka] ábrázolása volt, hol központi, hol mellékmotívumként. A közös huszárezredek jelvényei az egyes alakulatokra jellemző színkódokat tükrözve az atilla-, mente- és csákószíneket kombinálták. A huszárjelvényeken előforduló leggyakoribb szimbólumok a Szent Korona, a valóságnak megfelelő színben ábrázolt huszárcsákó, a patkó, és maga a lován ülő, vágtázó, harcoló huszár voltak. A honvéd lovassági jelvények kedvelt motívuma a vörös ördög volt: így nevezték el az orosz katonák a honvédhuszárokat. Az ulánusezredek jelvényein a csapka-motívumon kívül visszatérő elem az U betű és az osztrák császári korona. A dragonyos, a huszár és az ulánus jelvényekre 13 A témáról lásd: Kovács S. Tibor: Osztrák-magyar rohamcsapat jelvények. Numizmatikai Közlöny 1993- 1994, 89-100.; Sallay Gergely Pál: Rohamcsapatjel- vények az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében. In: Baczoni Tamás-Kiss Gábor-SALLAY Gergely Pál- Számvéber Norbert: Halálfejes katonák. Az Osztrák- Magyar Monarchia rohamcsapatai 1916-1918. Puedlo Kiadó, h. n. [Budapest], é. n. [2006.]. 43-53. 399
