A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Felletár Zsolt: Válságról a válságban
Felletár Zsolt Válságról a válságban (pengő) Munkáltató Irodai alkalmazott (havi bér) Gyári munkás (napi bér) (átlag) Lippai Imre Gőzfűrészgyára 100-250 1,70-8,80 2,40-4,80 Konkurens szegedi gőzfűrészek 100-350 1,50-8,80 1,50-3,20 Egyéb szegedi iparvállalatok 181-475 1,60-8,80 1,60-4,00 8. táblázat: Lippai Imre Gőzfűrészgyára által juttatott bérek összehasonlítása szegedi konkurens gőzfűrészekkel, egyéb szegedi ipari vállalatokkal (1930-1932) (Forrás: Országos Társadalombiztosító Intézet Szegedi Kerületi Pénztára kimutatása, 1945) A bérköltségek csökkentésének másik lehetséges módja a bérleszállítás. 1929 októberében a fűrészgyárak 10 százalékos munkadíjcsökkentést helyeztek kilátásba,49 amelyből a munkások 5 százalékot fogadtak el. Mivel a bértárgyalásokon nem jött létre konszenzus, az érintettek munkabeszüntetésekkel válaszoltak. Október negyedikén a Sylvánia fűrészgyár száz dolgozója, három nappal később a Lippai telep munkásai, majd nyolcadikán a Winkler fatelep munkásai szüntették be a munkát. „A 400 fűrészgyári munkás érdekében a szociáldemokrata vezetőség október 14-én interpellált a polgármesternél, és közvetítésre kérte fel a munkások és munkaadók között. A 15-i tárgyaláson nem tudtak megegyezni.50 így a munkások háromheti sztrájk után kényszerültek munkába állni...” (Sípos 1981,160.) A Lippai Imre ellen 1945-ben indított népellenes perben húsznál több alkalmazottat szólaltattak meg. Elbeszéléseikből ismert, hogy a szegedi fűrészipar munkásai a húszas és harmincas években a munkaadók között ingáztak, kihasználva a magasabb bért kínáló gyár nyújtotta előnyt.51 49 Sipos József egyenesen a fűrészgyárak kartelljéről írt. (Sípos 1981, 160.) 50 Ez alól kivételt jelentett a Sylvánia fűrésztelep, ahol 1929. október 20-án a munkáltató 7%-os munkabér-csökkentésben állapodott meg a munkavállalókkal. A Sy/vania fűrésztelepén megszűnt a sztrájk. Délmagyarország 1929.10. 20., 3. 51 Népellenes bűntett peranyaga. Nb. 181/1945. CSML Éppen ezért értékes információkkal szolgál a fenti, OTI által összeállított tájékoztató, ami szerint Lippai Imre a többi gőzfűrészgyár és egyéb ipari vállalatok által kínált bérek átlagához viszonyítva magasabb napidíjat kínált a munkásainak. Az irodai alkalmazottakra ez a megállapítás már nem érvényes. A 9. sz. táblázat a Lippai fűrészgyár fontosabb vagyonelemeit és azok forrásait mutatja be a válság három évében. Részletekbe menő mérlegelemzés nélkül is azonnal szembetűnik, hogy a vállalkozói vagyon 1931-re közel a felére csökkent. Oka a gyár készleteit, követeléseit és pénzeszközeit magában foglaló forgóeszközök 50 százalékot meghaladó csökkenése. Ebben a főcsoportban 1930-ig meghatározó részarányt a készletek képviseltek. A következő évtől a zárókészletet már nem töltötték fel a korábbi szintre, mértéke az 1930. évi 13 százalékán maradt. Lippai Imre megszüntette a készletre termelést. Valószínűsíthető, hogy ezt követően már csak akkor történt alapanyag-beszerzés, ha mögötte konkrét megrendelés állt. Másrészről a lejáró kötelezettségek pénzügyi rendezését Lippai Imre a veszteséges gazdálkodás következményeként már csak a „forgótőke felélése árán” tudta teljesíteni. A vevőkkel szembeni követelések éves árbevételhez viszonyított aránya a forgalomnak azt a hányadát mutatja, aminek a pénzügyi realizálása a vagyonmérleg készítéséig még nem valósult meg. A gazdasági válság velejárója az inszolvencia megugrása. Ez a kereskedelmi hitelt nyújtó vállalkozás követelésállományának, határidőn túli kintlévőségének 354
