A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Pópity Dániel: Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában (Az M43 30. lelőhely feltárásának eredményei)
Pópity Dániel Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában vállon fut a hullámvonalköteg, amely alatt vízszintes vonalkötegek haladnak az edény talpa felé (7. kép 1; 6. kép 7). Felbukkan a két alapmotívum váltott alkalmazása is (7. kép 3). Egy edényt mindig egy eszközzel díszítettek, fésűs és az alább bemutatott egytagú vonalak együtt egy edényen nem fordultak elő az átnézett anyagban. A fésűs megoldással szemben a motívumok között alárendelt szerepet játszik az egyszerű, szimplán bekarcolt egyenes (33 eset) és hullámos vonalakkal (8 eset) díszített töredékek aránya (5. kép 1, 9, 10; 6. kép 8; 8. kép 8). Ezek pár esetben kombinálva fordultak elő (11. kép 1). A fentebb bemutatott díszítések mellett a korongolt kerámiákon néha egy-egy sajátos, az általam áttekintett hasonló korú települések anyagaiban ismeretlen motívum is tetten érhető. A 9. veremkomplexumból előkerült töredéken párhuzamos vonalak között szaggatott vonaldíszek futnak (7. kép 11). Ugyaninnen egy, a vállán ferde bevagdosásokkal és bekarcolt vonalakkal díszített töredéket ismerünk (7. kép 5). Kézzel formált kerámia A feldolgozott leletegyüttesben felismerhetőek olyan sajátos edénytípusok töredékei, amelyeket hurkatechnikával kézzel formáztak meg, majd az edényt lassú forgású korongon körbeforgatva átsimították. Ezeket a gyakran utánkorongoltnak nevezett edényeket, a félreértések elkerülése miatt, statisztikailag is a korongolatlanok halmazába soroltam, hiszen ezeket a formázás legvégéig korong nélkül építették fel, és csak a formázás utolsó lépéseként történt meg az edény körbe forgatása során bekövetkezett simítás. Az ilyen megoldással készült edények töredékeinek száma elenyésző volt a jól kidolgozott, homokos soványítású, sima tapintású lassúkorongolt fazekakéhoz képest. Ilyen típusú, díszített kerámiához köthető töredékek kerültek elő az 1., 9., 13., 16. objektumokból (5. kép 6; 8. kép 7; 11. kép 6). A fésűs eszközzel kialakított vízszintes vagy hullámos vonalköteget természetesen egy előzetes felületeldolgozás után vitték fel az edényre. Ebben a kategóriában is előfordult a perem belső oldalának díszítése (5. kép 6). A telepen feltárt fazekaskorong felhasználása nélkül formált kerámiák között sem találtunk teljesre összeállítható darabot. A tipológiai elemzést így, akárcsak a korongolt edények esetében, a kisebb töredékek vizsgálata alapján végezhetjük el. A telepen előforduló 215 töredék vizsgálata alapján legalább két markáns edénytípust lehet elválasztani egymástól. így kizárólag kézzel készítették a sütőharangokat valamint a fazekak egy kisebb részét. A késő avar kori telepen gyakran előforduló kézzel formált cserépbogrács jellegzetes töredékei nem kerültek elő. Fazekak A kézzel formált, kerámiazúzalékkal soványított edénytöredékek között 64%-ban vannak jelen olyan töredékek, amelyek biztosan nem köthe- tőek sütőharanghoz. Ezek között, a peremek tanúsága alapján számos fazék alakú edényhez tartozó töredék van. A soványítás minden esetben kerámiazúzalék volt. A mért falvastagság 1,5-2,5 cm közötti volt. Míg a kézi korongon felhúzott, különféleképpen díszített változatos méretű fazekak, bögrék asztali edényként a tálalásban kaphattak szerepet, addig az általában zömökebb, nagyobb méretű, kézzel formált fazekak részben tárolásra, részben konyhai célokra voltak alkalmasak. A perem ezeknél mindig egyszerű kiképzésű, rövid, ívelten vagy erősen kihajló, néha ferdén lecsapott szélű (8. kép 6; 10. kép 6). Jellemző erre a csoportra a gyenge, alacsony hőfokon történő kiégetés, amely során a kerámia barna, sárgásbarna színűvé égett. A fazékformák mellett nem kizárt, hogy ezen kívül másféle edényforma is létezett a telepen (tál, palack), de ezekre utaló biztos nyomot a jól felismerhető sütőharangokon kívül nem találtunk. 233
