A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Pópity Dániel: Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában (Az M43 30. lelőhely feltárásának eredményei)
Pópity Dániel Egy késő avar kori teleprészlet Makó keleti határában 14. objektum: Hosszúkás, lekerekített sarkú téglalap alakú, oldalának felső harmadában meredek, alsó harmadában beöblösödő gödör (h: 340 cm, sz: 170 cm, m: 66 cm) (2. kép 7-8, 4, 6; 3. kép 4). Alja lapos, kissé egyenetlen. Leletanyaga kerámiatöredék, állatcsont és patics. 15. objektum: A mai járószint alatt már 20 cm mélységben, kerámiában és paticsban gazdag omladékkal jelentkező, egyenes aljú, hengeres falú gödör (h: 188 cm, sz: 120 cm, m: 110 cm). Leletanyaga kerámiatöredék fenőkő töredék, állatcsont, patics, kő. 16. objektum: A veremszerű gödör (3. kép 4), amelynek egyenes alja 50 cm-rel mélyebben volt, mint a 13. gödör alja (h: 245 cm, sz: 180 cm, m: 96 cm). Leletanyaga kerámiatöredék valamint állatcsont, kő, patics, vassalak és vaspántok. A település leletanyagának jellemvonásai A kerámiaanyag jellemzője A M43 30. lelőhely régészeti leletanyagának döntő hányadát a településen használt edények töredékei alkották. Ezek mennyisége, a jelenségek csekély számához képest, véleményem szerint meglehetősen magas értéket mutat: a 16 késő avar kori objektumból mindösszesen 788 db kisebb-nagyobb kerámiatöredék került elő. A kerámia eloszlása a területen egyenlőtlen volt (4. kép 2). Ha technológiai szempontból vizsgáljuk a töredékeket, akkor kiderül, hogy a 788 töredékből 573 darab (73%) kézi korongon felhúzott edényből származott, míg 215 töredék (27 %) korong felhasználása nélküli, azaz kézzel formált edényhez tartozott (4. kép 1). Gyorskorongolt kerámia nem került elő a területen. Noha a leletanyag töredékessége miatt e számadatokból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, az azonban bizonyos, hogy az egykori telep lakói elsősorban lassú kézi korongon készült edényeket használtak háztartásaikban. A kerámiák között egész edény nem került elő. Ennek ellenére, a nagyobb töredékekből leolvasható technológiai és formai jegyek arról árulkodnak, hogy a telep életének idejében, számos edényformával és díszítő eljárással számolhatunk. Néhány esetben a korabeli fazekas eszközkészletére vonatkozóan is tehettünk megfigyeléseket. A következő alfejezetek a kerámiatípusok kapcsán megállapítható információkat összegzik. Lassúkorongolt kerámia A lassú- vagy más szóval kézi korongolt technikával készült edények esetében szinte kizárólagos soványító anyag a marosi homok, amely néha apró kaviccsal (2 mm-nél nagyobb szemcse) vegyítve került az agyagba. Más soványító anyag, vagy önmagában alkalmazott durva kavicsos soványítás nem fordult elő a kézi korongolt anyagban. A közepesen kiégetett kerámia gyakran réteges törésű, közepén szürkés színű. A kiégetés során az edény a barna különféle árnyalataira, néha szürkére, szürkésbarnára, vörösesre, ritkábban fekete vagy sárgásbarna színűre égett. Gyakori az egyenetlen foltos felület. Fazekak és csuprok A kézi korongolt töredékek értékelhető része kisebb-nagyobb fazekakhoz vagy azok kisebb változataihoz, azaz csuprokhoz, bögrékhez köthető. Szinte minden objektumból ismertek a típushoz köthető töredékek (1., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16. objektumok; 4. kép 3). Ezek között egész darab nem került elő, így e tárgyak magasságadatait nem ismerjük. A nagyobb töredékek tanúsága alapján ezek az edények a vállrészükben vagy a hasvonalukban a legszélesebbek, alsó harmadukban pedig erősen összeszűkülőek voltak (6. kép 6-7; 7. kép 1-2). A talp mindig lapos, de a korong lenyomata miatt előfordul az enyhén gyűrűs megoldás is (8. kép 11). A 105 darab peremtöredékből 85 esetben nyílt lehetőség az edény 231
