A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja Mindezen jegyek alapján egy olyan kis közösség temetőjét sikerült feltárnunk, amilyen a késő avar koron belül eddig még nem volt ismert. A kis közösség értelmezésére azonban csak a temető teljes feldolgozása alkalmával keríthetünk sort. A nagyfokú raboltság miatt csak nyomokban kerültek elő az egykori közösség gazdagságát reprezentáló leletek, ezért csak a töredékes információk és a rendelkezésünkre álló adatok logikai elemzése révén lehet ezt az elemzést elvégezni. Az övveret és a közösség összes jellegzetessége alapján úgy véljük, hogy Szeged tágabb környékének egyik leggazdagabb avar közösségének, esetleg vezető csoportjának temetőjét tárhattuk fel, melynek kora a 8. század második felére, azon belül is az utolsó harmadára tehető. Habár szinte semmit nem tudunk arról, hogy a rovásírás milyen szerepet töltött be a Kárpát-medencei avarság életében, a fentebb bemutatott régészeti adatok arról tanúskodhatnak, hogy elsősorban a vezető réteg közében volt használatban és elsősorban szakrális célokat szolgált. Erre utalnak a csontlemezeken szereplő rovásjelek mellett a korábbról jól ismert egyéb avar kori leletek is: elsősorban a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi tűtartó feliratai. Noha teljességgel nem zárhatjuk ki annak a lehetőséget, hogy az avarok hivatalos, adminisztrációs ügyletek lebonyolítására is használták a rovásírást, eleddig nem bukkant fel erre utaló jel. A rovásbetűk jellege, illetve az 1. számú darabon felbukkanó 0 betű, nagy bizonyossággal utal a bemutatott csontlemezek, a szarvasi tűtartó és a nagyszentmiklósi kincs rokon voltára. Előkerülési helye, mérete, illetve a rajtuk lévő rovásbetűk száma alapján a kiskundorozsmai csontlemezek a jelentősebb avar emlékek sorába tartozik - számos apró ponton nyújt hasznos fogódzót a kérdéskör kutatói számára. Ugyanakkor fontosnak tartjuk még egyszer megjegyezni, hogy csontlemezeken található szövegek rövidsége, illetve a teljes avar kori rovásírásos leletanyag sem elégséges ahhoz, hogy a feliratok szövegeit biztonsággal megfejthessük. Tanulmányunkat egy nagyon általános, de ezidáig nem eléggé hangsúlyozott probléma felvázolásával zárjuk. A kelet-európai rovásírások kapcsán felgyülemlett irodalomra mint egészre tekintve jól látható a publikációk többsége sokszor nagyon rossz minőségű, sokszor megbízhatatlan fotók és rajzok segítségével dokumentálja az adott leleteket. Gyakran találkozni továbbá olyan leírásokkal és elemzésekkel, melyek a tudományosság és szisztemati- kusság minden elemét nélkülözik. Régészek és nyelvészek közötti kooperációra is csak alig- alig találunk példákat. Ha tovább akarunk lépni az avar kori rovásírásos emlékek kutatásában, nem csak szisz- tematikus, módszeres kutatómunkára, nem csak régész-nyelvész kooperációra, hanem a korábbi emlékek újbóli feldolgozására, és a lehető legteljesebb leletanyagnak digitális adatbázisban való rendszerezésére is szükség van. Ez pedig csak és kizárólag egy hosszútávra tervezett interdiszciplináris kutatói program keretein belül valósítható meg. 198
