A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja (Fettich 1929). Dimitrijevic kifejezetten a büsztös és profilból mutatott „császárábrázolásra” összpontosítva összegyűjtötte az avar szállásterületről az általa ismert ilyen jellegű leletanyagot és párhuzamaikat. Vélemény szerint ezek közvetlenül a késő antik császári ikonográfiához köthetők, függetlenül attól, hogy ezek a képi ábrázolások portrék vagy cirkuszjelenetek. A tárgytípusokon észlelt különbségeket pedig nem kronológiai okoknak, hanem az aranyműves ízlésének és ügyességének, vagy a különböző előképeknek lehet tulajdonítani (Dimitrijevic 1966, 67). Az eredetükre kétféle választ ad: vagy avar ötvösök, vagy az avar határokon túl dolgozó műhelyek állíthatták elő ezeket, de végül az avar eredet mellett foglalt állást (Dimitrijevic 1966, 69). Ján Dekan a Középső-Duna-vidéken fellelhető, bronzból öntött tárgyak antropo- morf ábrázolásairól írott tanulmányában a dunacsúnyi vereten egy női alakot vélt látni fátyollal a fején, aki a felemelt kezében egy egyiptomi sistrumot47 tart. Ezt egy 2. századból származó reliefen látható szolgálólányon hasonló motívumot alapján az ízisz-kultusz- szal hozta összefüggésbe, és a a nőalakot ízisz istennőnek gondolja ureuszkígyóval. Ugyancsak ez a véleménye a Szeged-kundombi és a Tolna megyei leletről is, melyek szerinte olyan női alakot ábrázolnak, aki a sistrum helyén egy kígyót tart, a két egymással szembe néző alakot pedig ízisz és Ozirisz ábrázolásként értelmezte. Dekan abból indult ki, hogy a nemesvölgyi 52-153. sír nagyszíjvégén 3 emberi fej látható profilból. Az első medalionban egy fiatal férfi arca van, trák sisakkal a fején (Dekan 1972, 424). A következő medalionban egy „kétfejű kutyát” - Cerberust látott,48 és ezért a többi ábrázolást is összefüggésbe hozta az Orphe47 Az egyiptomi ízisz-kultuszban és a buddhista szertartásokban használt, fogantyúval ellátott, kengyelre felfüggesztett 3-4 fémrudacskából álló csörgő érchangszer. 48 Hampel József egy guggoló mókusnak írta le (Hampel 1905, 618]; Dimitrijevic szerint a szíjvégen látható állatnak csak egy feje van, így azt is feltételezhetjük, usz-mítosszal. Ezen a szíjvégen Orpheuszt látja trák sisakkal, Hermésszel és Eurüdikével (Dimitrijevic 1966, 59). Falko Daim szerint Dimitrijevic a motívumot azokra a császárportrékra vezette vissza, ahol az uralkodó felemelt kezében országalmát és szárnyas Victoriát tart (Daim 1987, 145). A Zemun poljei kerek vereten az uralkodó dia- démmal van megkoronázva és egy korongfibu- lával49 is látható rajta, mely a bal vállon zárja a ruha redőit. Dekan szerint pont ez a részlet mutatja, hogy közvetett kapcsolat van a frank érmékkel is - például Dagobertével (622-638) -(Dekan 1972,417). Daim úgy gondolja, hogy bizánci, késő római motívumokat hordozó érmék vagy ólompecsétek szolgáltak előképül az avaroknak (Daim 1987, 146). Számos hasonló ábrázolásról elmondható, hogy az az előkép fordítottja, ami azért nem meglepő, mert a készítők csak az eredeti medalion vagy az érmék lenyomatával rendelkeztek. A vereteken látható fej profilt, diadémot, a ruha redőit, a hiányzó kezet az országalmával és a szárnyas Victoriával pedig bizánci éremképekre vezeti vissza, lehetséges előképként Hérakleiosz (610-től) MIB 70-74 kibocsátású érméit. Ezeken - akár a két avar csaton - a császár haja a fej hátsó részére, a diadém alá van fésülve, de az is lehet, hogy későbbi előképeket használtak az avar ötvösök (Daim 1987, 147). Legutóbb Fancsalszky Gábor foglalkozott a témával. Ő volt az első, aki a tárgyakat típusonként külön elemezte, és az egyes típusokon hogy ez nem Cerberus, hanem egy kutya [Dimitrijevic 1966, 57], 49 Hampel József a népvándorlás kori fibulatípusok leírásánál utalt a korongos fibula egyik öntött fajtájára, melynek egyik oldalán egy emberi fej látható profilból, másikon pedig egy erősen sematizált figura. Ilyen fibulákat Magyarországon avar kori temetőkben találunk, különösen a Balaton környékén, de gyakori a németországi Meroving kori leletek között is. Hampel József azon a véleményen van, hogy ezek az ábrázolások a 4. századi római pénzeken levő császárportrék mintájára készültek (Hampel 1905, 323). 183
