A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja ideje meghatározható legyen (Aitken 1985; Novothny-Újházy 2000). Az egyenérték dózis és a dózisteljesítmény adatok meghatározását követően mód nyílt a kerámia minta hozzávetőleges készítési korának kiszámítására. A számítások során a különböző mérések hibáit konzekvensen figyelembe vették. A kapott koradatok relatív hibája 8% körüli, ami az adott körülmények között jónak mondható. Az egyenérték dózis és dózisteljesítmény adatokból számított abszolút koradat, illetve a kerámia készítésének naptári korát lásd a 2. táblázatban. Bár korábban már részletesen elemeztük, most a fenti eredmények értékeléséhez mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy a 434-435. számú sír nagyon erősen bolygatott volt, a két sírban fekvő egyén vázrészei keveredhettek is, hiszen a férfi csontjai között került elő a nő jobb sarokcsontja és jobb térdkalácscsontja is, azaz a rablók egyik sírgödörből a másikba dobva tüntették el a hiányzó csontokat. Ez alapján biztosnak tűnik, hogy a 434. sírból előkerült, férfiakra jellemző tárgyak (pl. íj, veretes öv) valóban azé az egyéné lehettek, akinek a combcsontját radiokarbon vizsgálatra küldtük. Ugyanez nem mondható el biztosan a TI vizsgálatra elküldött edénytöredékről, amely ráadásul hiányosan, darabokban került elő (még akkor is, ha az edény több részlete is benne volt a sírgödörben), ez tehát egyaránt lehetett a 434. és 435. sírban is a temetéskor. Hogy mennyire megalapozott az a feltevésünk, hogy egyik sírból a másikba dobálták át a leleteket a sírrablók, azt jól igazolja az íjcsont lemez töredéke, amely a 435. sírban feküdt, egy asszony mellett. Mindezek alapján a TI vizsgálatra elküldött edénytöredék és az elhunyt férfi, valamint a sírjából előkerült több lelet korántsem biztos, hogy eredetileg is egyszerre kerültek a temetéskor a sírba. Mivel azonban sem cáfolni, sem igazolni nem tudjuk ezt, ezért az edénydarabot is a sír részének tekintjük. A két természettudományos vizsgálat eredménye közel azonos időszakra mutat, a TI mérés adataiban látható eltérés, és különösen a 14C-hez viszonyított magas mérési hiba pedig minden valószínűség szerint a lelet relatíve fiatal korával magyarázható. Összegezve a II. temetővel kapcsolatos időrendi helyzetet, arra a megállapításra jutottunk, hogy annak ideje a 8. század végére, utolsó harmadára tehető. Erre enged következtetni a lelőhely belső időrendje, és a császárportrés övveret időrendi helyzete is. A 434. sír és a Kettőshatár wúti II.temető helye Szeged környéki avar lelőhelyek között A 434. sír és a dorozsmai avar közösség társadalmi helyzetének további értelmezését a mikrorégióban betöltött helyzetének és szerepének rövid bemutatásával zárjuk. Szeged és közvetlen környékének összes avar kori temetőjének elemzésével megpróbáltuk értelmezni a mikrorégió avar kori társadalmát (3-4. kép).39 Szeged környékének településföldrajzára az egyik legnagyobb hatást a Szegedtől néhány kilométerre található Maty-ér és a hozzá kapcsolódó vízrendszer (Fehértó, Fertő-láposa) gyakorolta. Szeged előterében, nagyjából Algyőtől Kiskundorozsmán át Szentmihálytelekig a Tiszától Tiszáig tartó nagy és összefüggő vízrendszer volt található a folyószabályozások előtt. A Maty-ér és környezetének semlyékes, tocsogós, sokszor mocsaras felszíni vizei, továbbá a Fehértó és a Fertő-láposa által alkotott vízrendszer gyakorlatilag áthatolhatatlan védőgyűrűt húztak Szeged tágabb környéke körül.40 Ez a „védőgyűrű" félnapi járóföldre található a mai Szeged központjától, a Tisza és Maros torkolatától. A vízgyűrűnek településföldrajzi, hadászati, kereskedelmi és stratégiai szempontból is kiemelkedő jelentősége van Szeged tágabb környékén, hiszen ezt 39 Eredményeinkről a közelmúltban két nemzetközi konferencián is beszámoltunk egy-egy poszter keretében (Bede-Szalontai 2013; Szalontai-Bede s.a.j. 40 Részletesen lásd: Szalontai 2011; uő 2012; uő 2012b. 178
