A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László: A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja
Szalontai Csaba - Benedek András - Károly László A Kiskundorozsma Kettőshatár úti II. avar temető 434. sírja sírja ki van rabolva, ami nemcsak jelenségként érdekes, hanem azért is, mert fontos időrendi szempontot nyújt számunkra a temető értelmezéséhez. Utaltunk már arra, hogy a sírrablók több esetben kutató árkokkal kezdték keresni a sírokat, amelyekről valahonnan biztos tudásuk volt, de felszíni nyomuk eltűnt, és ezért voltak kénytelenek ezt a technikát alkalmazni. A 718. objektum leginkább egy bumerángra emlékeztető formájú, függőleges oldalú, egyenes aljú, kb. 70 cm szélességű, 4 méter hosszú árok, amely 2 méterre került elő a 420. sírtól (1. kép 2). Egy 2 méter hosszú, 50 cm széles, egyenes vonalú, egyenes aljú és függőleges oldalú kis árkot a 439. sírtól 1 méterre minden valószínűség szerint ugyancsak kutató-rablóároknak tarthatunk (681. objektum - 1. kép 2], Hasonló, de lényegesen kisebb rabló-kutatóárok segítségével fedezték fel a 443. sírt is. A 4 megfigyelt kutatóárok közül a 718. és a 681. kívülről próbálta megkeresni a temető szélét, vélhetően sejthették, hogy meddig terjedtek a sírok, talán lehetett még valamilyen jelzése az egykori temető szélének. A 717. rablóárok a temető közepét, talán a leggazdagabb sírt kereste, míg a 443. rablóárka szintén a perifériát vizsgálta.25 Ezek a rablások minden bizonnyal több évvel, esetleg évtizeddel történhettek a temetés után, hiszen a kirabolt síroknak már biztosan nem volt a felszínen látható nyoma. A csontok alapján ugyancsak arra következtethetünk, hogy a rablás olyan időszakban történt, amikor már a test izomzata, lágy részei már nem tartották össze a holtestet, így a testrészeket szabadon dobálhatták szét a rablók.26 25 Hasonló célzattal ásott kutatóárokról számolt be Szentpéteri 1991, 266 és Költő et al 1992, 285 a vörsi avar temetőből. Köszönöm az ásatásvezetőknek, hogy a közöletlen anyagot rendelkezésemre bocsáj- tották. 26 Több esetben megfigyeltük, hogy egymás melletti sírok közül az egyikből több koponya is előkerül, míg a szomszédosból egy sem. Hasonló jelenséget figyelt meg Sz. Wilhelm Gábor az általa feltárt sír esetében is (Sz. Wilhelm 2010). Az eltelt idő ellenére a sírrablók biztosan tudhatták, hogy a gazdag közösség tagjai nagyjából hová temetkeztek, ismerhették az egykor kiemelkedően gazdag kis közösséget vagy legalább annak hírét, a környéken terjedő hagyományát és ez indította őket a sírok kifosztására. A rablások következtében a sírokban alig- alig maradtak eredeti helyzetben vázrészek. Általában jellemző, hogy a csontokat egy kupacba dobálták (425., 437., 663. sír], de gyakran a betöltés magasabb részeiben is megjelennek már a vázrészek. A rablás soha nem csak a sírgödör egyik részére vagy a halott egyik testrészére irányult, hanem mindig a teljes felületre kiterjedt, ezért - a sírmélységek miatt - célszerű volt a teljes felszínt lefelé mélyíteni, hiszen ilyen mély sírokat nem lehet csak egy rablóaknán keresztül megközelíteni. A betöltés csaknem egészét ki kellett lapátolniuk, de ezzel azt is elérték, hogy így a sír teljes tartalmát szabadon át tudták forgatni. És ez tette lehetővé azt is, hogy a testrészeket kidobálják a sírból, vagy pl. a gödör egyik sarkába helyezzék. Szükséges lehetett a teljes méretben való lefelé haladás azért is, mert a rablók azt is tudhatták, hogy nemcsak emberek, de állok is vannak a gödrökben, köztük lovak is, amelyeknél ugyancsak lehetett kiemelkedő értékekre számítani. Sok esetben találtuk meg a csontokat egészen a sírgödör szélénél vagy valamelyik sarkában. Ilyenkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a rablás idején már a koporsó is széthullott, hiszen ellenkező esetben aligha kerülhettek volna a csontok a koporsó falán kívülre. Van olyan sír is, amelyben több egyénhez tartozó vázrészek is voltak (pl. 2 koponya egy gödörben: 423. sírban került elő a 424. sír halottjának koponyája; 3 koponya, egy másikból pedig 4 térdkalács került elő. Volt olyan sír, amelyben úgy tették a sírgödör szélére a felsőtest bal oldalát a gerinc nagy részével és a bal medencecsonttal, hogy a felsőtest többi része is lényegében érintetlen maradt (még a gerincoszlopból is maradtak csigolyák in situ is], azaz a felsőtest még nem bomlott el. Volt köztük 170
