A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]
Tóth Anikó Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei 6. ábra: Ló metacarpus proximalis epiphysis méret megoszlása (N: 62, ellipszis: Kr.u. 2-3. század; piros +: Kr. u. 3. század; háromszög: Kr.u. 3-4. század; pont: Kr. u. 4-5. század] A szarmata település környezetének rekonstrukciójához fontos lelete a nagytúzok (Otis tarda Linné 1758] kakas maradványa (557. objektum Kr. u. 3-4. század, Gál Erika határozása]. A túzok élőhelye a füves puszta, és - mai viszonyok között - a nagyobb gabonatáblák. Miért fontos ez? Azért, mert a lelőhelyen nagyszámú, méhkas alakú gödröt, vermet is feltártak, ami fejlettebb növénytermesztésre, gabona tárolására utal. Vadászatra, halászatra (a kisebb halak érdemben nem tárgyalhatok) utaló állatcsontok a Kr. u. 2-4. századig követhetők. A leletek száma azonban csekélynek mutatkozik a feltárt terület méretéből adódóan. Ennek ellenére feltételezhető, hogy már egyik sem volt meghatározó szerepű táplálékforrás. A kistestű ragadozók, rágcsálók és a csiga leletek korszakhoz kötődését kormeghatározó vizsgálatokkal igazolhatjuk. Az állatcsont-anyagot vizsgálva sok vágásihasítási, égési nyomot viselő, feldarabolási és konyhai hulladékot találtunk, melyeket többnyire gödrökben helyeztek el. Egyes csontokat eszközként használtak. Jelentős számú a „pseudo-csontkorcsolya" lelet (Kr. u. 3-5. századig előfordul), melyek szarvasmarha és ló hosszúcsontok (radius, tibia, metapodiumok) egy vagy két oldalán csiszolt, koptatott felületű csontok. A felület sima kopása azonos irányú, ismétlődő mozgást feltételez. A néprajzi analógiák ellenére ezen csontleletek korcsolyaként való használata nem feltételezhető. E leleteknél sokkal biztosabb felhasználásra utalnak a csontár leletek (2.3 kép). Az állatcsont-leletanyagból embercsontok is kerültek elő (37 db szarmata lelet), melyeket további (antropológiai) vizsgálatra a feltáró régésznek adtunk át. Kiemelendő a 300. objektumban talált emberi magzat (foetus) maradvány, amellyel nagyszámú állatcsont mellett (szarvasmarha, ló, juh/kecske, sertés, kutya) egy kemence előtérgödörből tártak fel. Az elmúlt években néhány, a most bemutatott lelőhelyhez hasonló jelentőségű szarmata leletanyag feldolgozása és publikálása történt meg (pl.: Gyoma 133 Bartosiewicz 1996; Hajdúnánás-Fürjhalom-dűlő Gál 2010). Ezen lelőhelyek eredményeivel való összehasonlítás további információkkal szolgálhat ennek az időszaknak a megismerésében. 140
