A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]
Tóth Anikó Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei Biometriai vizsgálatok eredményei A szarmata (Kr. u. 2-5. századi) szarvas- marha és ló metacarpus proximalis epiphysis osteometriai vizsgálatai alapján megállapítható volt, hogy a háziállatok csontozatának változása ebben a közel 500 évet átfogó időszakban nem volt jelentős. A csontméretek, a marmagasság biometriai adatainak Duerst-féle módszerrel végzett elemzései ezt igazolják (Duerst 1926). A marmagasság vizsgálatok alapján a szarvasmarha és ló egyedek egyaránt a Duna-Tisza közén lévő településeken jellemző típusok (Vörös 1993). A szarvasmarha egyedek zömmel közepes testméretű példányok voltak (3; 4 és 7. ábrák). A ló leletek jelentős része az alacsony és a közepes méretek körül csoportosul, az eltérések mindkét fajnál életkorcsoportokból, az ivari kétalakúságból is származnak (3-6. ábra). A tanulmányban közölt szarvasmarhától és lovaktól származó csontmaradványok biometriai adatai kiemelésre kerültek a teljes leletanyag (az összes faj) közül, melynek közlése a teljes lelőhely részletes feldolgozásának része. Összefoglalás A településről begyűjtött állatcsontanyag jelentősebb állattartást feltételez. Az állattartás módja nem változhatott jelentősen az évszázadok során. A legfontosabb gazdasági haszonállat a közepes, és nagyközepes termetű szarvasmarha volt, azt követte a juh, majd a sertés. A feltehetően étkezési célokat is szolgáló ló leleteinek nagy mennyisége alapján jelentős állományra következtethetünk Tartottak kutyát és macskát is. A háziszárnyasok száma csekélynek mondható a vizsgált leletek alapján. Mindez alátámasztja a huzamosabb ideig egy helyen tartózkodó életmódot a Csörsz-árkon belüli legeltetéses, legelőváltó nagyállattartást (Vörös 1993, 42). Az állatállomány feltehetően nem csak helyi igény kielégítését célozta, hanem egyben kereskedelmi értéket is képezhetett. Az állatcsont leletek közül mindezt a 3-4. században kereskedelem útján a Barbaricumba kerülő házimacska és a házilúd maradványai is alátámasztják (Partiscum átkelőhely, kereskedelmi hely; Vaday - Vörös 1979/1980, 125, Bökönyi 1983, 336 Vörös 1993, 61). Szarvasmarha egyedek méretvariánsainak megoszlása (N: 89) XJ T3 '03 N 00-a <D >s biD a) E 3 s s s u <D CQ Kr. u. 2-3. század Kr. u. 3. század Kr. u. 3-4. század Kr. u. 4. század Kr. u. 4-5. század ■ Törpe (1000 mm alatt) Alacsony (1001-1099 mm) Közepes (1100-1199 mm) I Nagyközepes (1200-1299 mm) 3. ábra: A szarvasmarha egyedek testméret szerinti megoszlása (N: 89, Kr. u. 2-4. század) 138
