A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72] szarmata település álatcsont leletei (Előzetes értékelés]
Tóth Anikó Kiskundorozsma-Nagyszék (M5. Nr. 34. 26/72) szarmata település állatcsont leletei antropológiai, archaeobotanikai, petrográ- fiai és archaeozoológiai leleteket szolgáltatott (Szalontai - Tóth 2000).3 Az archaeobotanikai vizsgálatok alapján a terület a szarmata korban változatos vegetációjú volt, ami lehetővé tette a legeltető állattartást és a vadászatot, halászatot (Gyulai 2003). A rekonstruált természeti környezet egyértelműen nedves, vízzel időnként elöntött, vagy belvizes rét-legelő továbbá mocsári és ligeterdő jellegű volt, biztosítva a legeltető állattartást (szarvasmarha, juh), a vadászatot (szarvasfélék, vaddisznó és mezei nyúl) és a halászatot egyaránt (nádas, vízjárta terület az állatcsont leletekben farkatlan kétéltűek és halmaradványok pl.: csuka dentale). A szarmata település lakóinak termesztett gabonája az árpa, köles és a jelentős mennyiségű pelyvás búza volt (Gyulai 2003). Ez alapján a közösségek életmódjában megőrződött mobil pásztorkodásra jellemző táplálkozási szokások mellett a már huzamosabb ideig megtelepülő életmód is jelen van, alátámasztva az archaeozoológiai kutatás eredményét. A dél-alföldi régióban letelepülő népcsoport megtelepedésének helye időszakosan, a környező területek által nyújtotta lehetőségek kiaknázása révén változott. A vizsgált területre a népcsoportok többször visszatértek, így jelentős számú állatcsont-anyag halmozódott fel (Pintye - Sóskúti - Wilhelm 2004). Az állatmaradványok kronológiailag jól elkülöníthetők, vannak őskori, szarmata, újkori és bizonytalan/ ismeretlen korú leletek (1. táblázat). Munkámban a csekély számú őskori, bronzkori, újkori és bizonytalan/ismeretlen leletekről továbbá a 24 204 darabot számláló szarmata csontanyagról közlök faunalistát (1-2. táblázat). A csontanyagban meghatározható háziállatok: a szarvasmarha (Bos taurus Linné 1758), juh (Ovis aries Linné 1758), kecske (Capra hircus Linné 1758), kecskefélék (Caprinae alcsalád), sertés (Sus domesticus Erxleben 1777), ló (Equus caballus Linné 1758), kutya 3 DEPO régészeti adatbázis kezelőprogram adatai alapján. [Canis familiaris Linné 1758) és a házi macska [Felis catus Linné 1758). A vadászott állatok közül: a gímszarvas (Cervus elaphus Linné 1758), vaddisznó (Sus scrofa Linné 1758) és a mezei nyúl (Lepus europaeus Pallas 1778). Házi és vadon élő madarak: túzok (Otis tarda Linné 1758), házilúd (Anser domestica Linné 1758) és a házityúk, kakas (Gallus domesticus Linné 1758). Rágcsálók és kistestű ragadozók: házi egér [Mus musculus Linné 1758), hörcsög [Cricetus cricetus Linné 1758), ürge [Citellus citellus Linné 1758), nyest [Martes foina Linné 1758) és borz [Meles meles Linné 1758). Puhatestűek: csigák (Gastropoda sp. indet) pl.: Pannon csiga [Cepaea vindobonensis Férussac 1821) melegkedvelő, nedves erdőkhöz, ligetekhez kötődő példányai és Succinea sp. indet fajok, melyek mocsaras, vizes élőhelyek kedvelői. Álló és folyóvíz jelenlétét mutató kagylók teknői [Unionidae sp. indet, festőkagyló [Unio pictorum Linné 1758), folyamkagyló [Unio tumidus Linné 1758), tompa folyamkagyló [Unio crassus Philipsson 1788)]. A kisszámú puhatestű maradvány azok fogyasztására egyértelműen nem utal. A halmaradványok száma nem jelentős. Közülük a csuka [Esox lucius Linné 1758) volt azonosítható. Szarmata háziállat állomány rövid jellemzése Az állatcsont maradványok kronológiai megoszlásából megállapítható, hogy a szarmata település legnagyobb háziállat (szarvasmarha, juh/kecske, sertés, ló, kutya, macska) állománynyal a Kr. u. 3-4. században (23 298 db csontlelet 69%-a 2. táblázat, 1. ábra) rendelkezett. A gazdasági haszonállatok és egyéb háziállatok maradványainak egymáshoz viszonyított aránya jól követhetően nem változott a szarmata időszakban (1-2. táblázat). A háziállat leltek jelentős részét a szarvasmarha (49%) 132
