A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)

halok, érted élek, száz leányért nem cseréllek." Ez a szöveg. A dúc mérete 9x8 cm, ezt azonban nem kell szigorúan betartani, én ekkorára csinálom. Ha egyikünk elkészítette, egy lapon értesíti a másikunkat, és vár addig, amíg a másikunk nem küldi a munkáját és akkor egyikünk is elküldi a magáért. - Árpádom, ismételem: nem verseny! Csak két öreg cimbora kedves foglalatoskodása. Nosza rajta, éljen a bütykölés!..." És valóban, alig telik el a kihíváshoz számítva tíz nap, újra kopogtat a postás Vásárhelyen a Lévay utca 60-ban:

6 "Kedves Árpádom! Szentes, 1956.11.24. Igen szorgalmassá tett ez a zord időjárás, ismét metszettem egy-két dúcot. A Csokonai vers illusztrálásával elkészültem, várom küldeményedet és az általad adandó feladatot. Tegnap este azt a hírt hozták, hogy ismét meghosszabbítják a téli szünetet. Milyen szerencsés és boldog feleségeink vannak, hogy a két áldott jó ember férjük ilyen otthonülő!..." (4. kép) Parázs riposztként postafordultával érkezhet a művészi párbaj lap, de az értékelésre, és a folytatásra most Drahosnak nincs kedve: régi gyomorfekélye újult ki: 7 "Kedves Árpádom! Szentes, 1956.11.29. Megkaptam küldeményedet. Most semmit sem válaszolok rá, egyelőre a magamét sem küldöm, mert: e csúnya szökőnapon felvettek a kórházba, most hurcolkodok befelé, holnap pedig felvágják a gyomromat. Hát így!..Orvos barátaim köpik a markukat, én meg majd csak túlesek a bajon. Hát szervusz! A legközelebbi levélig ölellek, Juliskának kézcsókomat küldöm: Pista." Nagy Árpádot annyira mellbevágja barátjának hirtelen hanyatlása, hogy ahelyett, hogy az általa már feladott következő téma metszésébe fogna, lovagias baráti gesztussal egy fohász-fametszettel fordul Vénuszhoz: "Ne hagyd elveszni Pistát Istenünk! " - fohász Drahos István felépüléséért. NÁ.Op.310. (5. kép) A rendkívül humánus és szellemes fametszet nemcsak a két ember barátságának, hanem a köztük kelt lovagi tornának is emléket állít. Kopj ás zászlajukon signum artificus-ukkal, Nagy Árpád önmagát lováról szállva, levett sisakkal főt hajtva, egyik lábán sérülve, segédjét a mentőládához parancsolva ábrázolja. Drahos ugyan sarkantyúsan és egyik kezében kopjával, de elfektetve, föléje orvos hajol (felismerni a híres sebész Bugyi Istvánt!), segédje pedig a betegség kínos kellékeivel az ágytállal és a kacsával foglalatoskodik. Szellemes és barátok között megengedhető szelíd humorral, a dátumok szalagfeliratán pedig utalva saját meggyengülésére is, kivételesen bensőséges összhatást ért el. A hátterek sötétsége Drahosnál, és virágbokra Nagynál, a művészetek pajzsának az istennő lábához támasztott képével csak aláfestik a torna-hangulatot. Drahos első dolga hazatértekor kimerítő levelet írni.

8 "Kedves Árpádom! Szentes, 1956.III.17. A kórházba menet Neked írtam utoljára, most, hogy itthon vagyok, a fiamhoz írt pár sort tekintve Neked írok először....- A felépülésemért metszett fohászod, kedves Árpádom, igen meghatott, köszönöm! Ha meggyógyulok, viszont metszek érte valamit.-... Nagyon szeretnék már dolgozni Árpádom! Egyelőre szó sem lehet arról, hogy dúc fölé hajoljak. Pedig már érlelődik bennem néhány téma. - Köszönöm küldött munkáidat, én is mellékelem (legutolsó) - hopp! így nem helyes a kifejezés! - szóval a legutóbb készült munkáimat, köztük a 6 KJM.KAdt.89.1.4. ("di"-szignettes levelezőlapon) tint.kézir. 7 KJM.KAdt.89.1.5. ("di"-galamb-véső-szignettes levelezőlapon). 8 KJM.KAdt.89.1.6.1-2. levél és intermezzo levlap, mint fent. 334