A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, honfoglalás kori leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé (Csóka)

mind a négy szegecse letört, ezért a két átellenes sarkán hátulról kifúrt lyukakon át varrhatták fel. Sz: 2.3 cm. 77-78. Különlegesen szép, öntött, aranyozott ezüst gömbsorcsügős függőpár (w, zs). Vastag, lemezes öntésű függőjének középrésze csepp alakú, ebben sugaras vonalkázású sáv köríti az egyező formájú belső kivágást. A függő kerete ívelődően fut, a sarkain és az alján hurkokat képez, s ezek mellett három helyen is áttört. Ellipszis alakú karikája hiányos. Alsó függesztohurkara korrodálódott a csüngojenek akasztógyűrűje, s mivel a megmaradt csüngőn ez a gyűrű részben megvan, bizonyos, hogy utóbbi a függő elveszett párjához tartozott. A csüngő öt bogyója oldalról lapított gömb alakú, s a köztük lévő pálcatag egykor a dróttal csavarást utánzóan barázdált volt. Valószínűleg a függőpár teljesen aranyozott volt, de az aranyozás csak a csepp alakú középrészen maradt meg összefüggően, másutt csupán nyomokban. H: 4.4, sz: 2.6, a csüngő h: 5.25 cm. 79-81. 3, kerek metszetű bronzhuzalból készült, nyitott varkocskarika (g), á: 2.8 x 2.6, illetve 2 cm. A harmadik, említett példánynak csak rajza jelent meg, t6ves (a 88.ra utaló) szöveg kíséretében, á: kb. 2.2 x 1.8 cm.

31 82-88. 7, kerek metszetű huzalból készült s-végű karika. 2 nagy, vastagabb ezüsthuzalból, bordázott s-véggel (bb), á: 2.7 x 2.9, illetve 2.4 x 2.9 cm. 3 kisebb, vékonyabb ezüsthuzalból: 2 sima (cc, dd), a harmadik hiányzó s-véggel (h), á: 1.6 x 1.9, illetve 1.1 x 1.4, végül 1.3 x 1.5 cm. 2 kisebb, kerek metszetű bronzhuzalból készült, az egyik bordázott (h), a megnyúltabb (cc) sima s-véggel, á: 1.8 x 1.9, illetve 1.5 x 1.9 cm. 89. Háromrét hajtott, kerek metszetű bronzhuzalból csavart varkocskarika (j), az egyik végén hurokkal, a másikon kampóval. Á: 3.6 x 3.9 cm. 90. Mintegy 80 szemből álló, szürke pasztagyöngysor (ff), benne apró hengeres, lapított gömb, kettőskúpos, kéttagú és csurgatott felületű gyöngyökkel. Mind elveszett.

32 91-92. Ezüst, kikerekedően szélesedő végű, nyitott lemezkarperecpár (y). Vastag teste kívül, középen szélesen árkolt, kiszélesedő végeire csepp alakú, levélcsokorban végződő, teljes felületükön aranyozott ezüst véreteket szegecseltek fel úgy, hogy 3-3 szegecsükből az elülső kettőt a karperec belső oldalán durván elkalapálták, a harmadikat pedig levágták és a végét laposra verték. A rátétek közepe csepp alakú rekesznek kivágott, ezt sima, majd fogazott, végül ismét sima keretelés övezi. A rekeszekből feltehetőleg irrizálódva széthullott és kiesett az üvegpasztabetét, amelynek egyenes széleit a ragasztó-töltelékanyagban megőrződött lenyomata mutatja. Á: 6.9 x 7.3, sz: 1.4, a veret: 2.8 x 1.8 cm, illetve á: 7.35 x 7.3, sz: 1.5 cm. 93. Bronz, kikerekedően szélesedő végű, nyitott lemezkarperec (n). Végeire csepp alakban kidomborodó felületet kalapáltak, amely az előző karperecpáréhoz hasonló rátétet helyettesít. Végei szembenálló szélén l-l kívülről fúrt lyukacska, feltehetőleg az 31 TÖMÖRKÉNY 1904, 266, 266: B. 3, 1, 6. ábra 32 TÖMÖRKÉNY 1904, 268, 269: E.8. ábra: Reizner J. kagylóhéjból készültnek írta le őket. 44