A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Kovács László: A Móra Ferenc Múzeum néhány régi, honfoglalás kori leletanyagáról: Oroszlámos, Horgos, Majdán, Rábé (Csóka)

MFM lt. sz.: 10./1901. a(30-31), b-c(25), d(29), e(26), f

(27-28), közülük a 29-31. sz. elveszett. 2.7. 1903-ban tovább folytatódott a munka, amelynek körülményeiről részletes leírás maradt. A beszámolót a június 16-án a helyszínre utazott Reizner J. készítette, aki tapasztalhatta, hogy a földhordás ekkor már csaknem véget ért. Mivel a terepet ő jól ismerte, a színhely adatait túlzottan szűkszavúan ismertette, ezért az az alábbiak alapján egyértelműen nem azonosítható! "Az új szegedi állomásház létesítése végett ott rendkívüli mérvű földfeltöltésre volt szükség. A földet a vasút Oroszlamosrol vonatokkal hordotta s mintegy 2 hét alatt az óriási földmozgósítás befejezve volt. A földbánya az oroszlámosi állomás mellett lévő parton nyittatott, de most nem a falu felé eső parton

24

, hanem az ellenkező, az állomástól északkelet felé eső részen történtek a munkálatok, azon kigödrözések folytatásakép, a hol az 1879/80-ik évben Back Bernát téglaégetésre már bányát nyitott. A földbányászás szaggatás útján történt. A 2-6 méter magas partokat akkordban dolgozó munkások szaggatták le és hányták a földet a lowrekba, hogy a kikötött idő alatt azokat megtöltsék s a vonatokat a rövid időközökben útnak indíthassák. Szóval a legnagyobb sietséggel folyt a munka az egész vonalon. Előzetesen a vezető mérnökségnél történt közbenjárásom ridegséggel találkozott, de a midőn bizalmas úton értesültem a leletek előfordulásáról ... Stelczel (Frigyes) üzletvezető helyettes úrhoz fordultam, ki intézkedett a leletek azonnal való átadása ügyében. Június 16-án magam is a helyszínre kimenvén, a leletek származása és előfordulása felől a munkásoktól kérdezősködtem, de kevés biztosat tudhattam meg. Nevezetesen: a mintegy 2 holdnyi területen összesen 13 sírra akadtak. Ezen nem szorosan, hanem szórványosan, kisebb nagyobb távolságokra egymástól fordultak elő. A sírokban a csontvázak jobbára fejjel kelet és lábbal nyugat irányban voltak fektetve, a föld felszínétől 40-90 cmr. mélységben, a mit talán annak lehet tán tulajdonítani, hogy a föld felszínét valamikor egyengették. Tudnivaló ugyanis, hogy a halom a korábbi időkben szőlővel volt beültetve, s azért a helynek mostani neve is: Vinograd. A munkásoknak különösen feltűnt, hogy mindjárt az első napokban az egyik sírban lófejet és ló lábszár csontokat is találtak. (A lófej valamint a koponya félre tétetett és utóbb Török Aurélnak átadatott.)

25 Ugyanitt kengyel és más vastárgyak is fordultak elő, közöttük egy 25 cmr hosszú tőr vagy nyíl alakú, ezentúl zabla vas, de a melyek teljesen szétmállottak. Nem minden csontváz mellett voltak mellékletek. De hogy a leletek közül melyek együvé valók, melyek fordultak elő egy-egy sírban, megállapítani nem lehetett, mivel a sírok sokszor félig szakadtak le, a leletek másik része a földben maradt és csak később került elő: 26 Az előkerült leletek (4. kép 32. - 9. kép 114.): 32-41. Tíz kéregöntésű, ezüst, kerek ingnyakdísz-veret (r). Szegélyük nyolcszirmú virág alakú, a közepükön kiemelkedő dudor. Hátlapjukon 2-2 szalagfülecske, némelyi24 Vö. TÖMÖRKÉNY 1904, 265. 25 A koponyának a TM Embertani Tárában nincsen nyoma; Pap Ildikó szíves felvilágosítását ezúton is megköszönöm. 26 Reizner J. bejegyzése a MFM leltárkönyvébe 1903.

VI. 18-án a 21./1903. tételnél, s e szövegnek sokszor szó szerinti átvétele: TÖMÖRKÉNY 1904, 265. 42