A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Simon László: A tápéi korai avar kard

kardlap hossztengelye a lapos markolatvas hossztengelyétől kissé a fok felé elhajlik, s ez a kardnak kissé ívelt jelleget ad. A tápéi lelet két igen lényeges részletben tér el a szokványos nemesfémveretes kardoktól. Egyik ilyen részlet a felfüggesztés módja. Vaspánttal a tokhoz rögzített vaskarika nyilvánvalóan inkább a díszítetlen kardoknál lehetett gyakori. Ez az egyszerű felfüggesztószerkezet azonban majdnem mindig a korrózió áldozata lett, s csak egyetlen ilyent ismerünk a tápéin kívül: Tiszavárkony-Hugyinpart 84. sírjának kardján. A karikában végződő markolattal és keresztvassal ellátott kétélű (IV. típusú) kard hüvelyének közepe táján volt a pánt és a függesztő karika.

3 Két másik fegyveren csak a tartópánt maradt meg. Az egyik a Kishegyes (Mali Idős, Jugoszlávia) 84. sírjából származik. A leírás szerint az ezüst és bronzszereiékes, egyenes, egyélű, keresztvas nélküli (I. típusú) kard markolata "alatt a hüvelyt három pántkarika erősítette. Ilyen pántkarika volt a kardhüvely középpontján, csak valamivel szélesebb bronlemezból."

4 Bár publikációjában Gubitza Kálmán nem említett másik karikát vagy gyűrűt, a tápéi kard mégis kétségtelenné teszi, hogy ezekhez rögzítették a kardot tartó karikákat. Hasonló a helyzet a vác-kavicsbányai temető 301. sírjában talált kardnál: a penge közepe táján megvan a bronzból készült keresztpánt, a karika azonban itt is hiányzik.

5 Az persze természetes, hogy ezek a pántok vagy szalaggyűrűk nemcsak a tartószerkezetet rögzítették a kardhüvelyhez, hanem azt körülfogva egymáshoz szorították a hüvely két vájatok falemezét is. A nemesfémveretes kardoknál általában a bélésfához rögzített kengyelszerű pántba (Dabas-Paphegy, Kiszombor 0.2. sír, Visegrád stb.) vagy drótból készült hurokba (Deszk G.8. sír) fűzték a kardot tartó szíjat. Magát a tartófület 2 pánt rögzítette a kardhüvelyhez. Mindezidáig a tápéi az első olyan nemesfémveretes korai avar kard, amelynek tartószerkezete egyetlen pánttal felerősített vaskarika. A tápéi kardnak ez a részlete igazolja azt a nézetemet, amely szerint a tartófül P, D vagy ha úgy tetszik R és hármasívű megformálása mögött csak a karddíszítő hagyományok különbözősége rejlik, funkcionális szerepe nincs, és az egymástól eltérő kardtípusokat sem jelöli. Fettich Nándor 1926-ban megjelent francia nyelvű és Csallány Dezső 1939-ben megjelent Korai avar leletek с tanulmánya nyomán terjedt el a korai avar kardok P füles, egyenes markolatzáródású, keresztvas nélküli, illetve hármasívű, függesztőfüles, keresztvasas, gyűrűs markolatvégződésű típusokra való beskatulyázása.

6 Ezek a részletek valóban jellemzőek az avar kardokra, de típusokra osztásuknál a használatukat befolyásoló tulajdonságok az elsődlegesek. Eszerint beszélhetünk egyenes, egyélű, keresztvas nélküli (I. típusú) és ugyanilyen, de keresztvassal is ellátott (II. típusú) kardokról, illetve kétélű, egyenes, keresztvas nélküli (III. típusú) és ugyanilyen, de keresztvasas (IV. típusú) kardokról. Ezt a típusbesorolást megtalálhatjuk Csallány Dezső idézett munkájában is, a kutatók egy része azonban elsiklott fölötte. Hogy két, viszonylag friss példát hozzak erre: Erdélyi István 1982-ben megjelent monográfiája szerint „A korai avar kori kardokat általában a tok tartófülei, illetve a markolata alapján szokták csoportosítani" — írja és a továbbiakban P füles és hármasívű kardokról érte3 Közöletlen lelet, az adatot Kiss Attilának köszönöm. L. Kiss Attila 1962. 66., XXXVII. t. 6. 4 Gubitza Kálmán 1911. 125. 5 Tettamanti Sarolta 1972. 58. 6 Fettich, Ferdinand 1926.; Csallány Dezső 1939. 134-141. 32