A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Vizuális szennyeződések

Különben mi is úgy járunk, ahogy a kiváló Vance Packard írja a közlekedési gócokról: "Sok pályaudvar úgy hemzseg a hirdetőtábláktól és a kirakatoktól, hogy az utas alig találja meg a vonat indulását feltüntető táblát." A Bartók Művelődési Központ előtt nem fenyeget ilyen veszély. Világosan látom a programot: mit nézhetek meg a lenti, mit az emeleti teremben. Nekem az utóbbi a szimpatikusabb. Amíg viszont felérek az első szintre, addig kopott, máladozó, dísztelen környezetben kell haladnom. Ahogyan a tágasabb előtér is jellegtelen, semleges képet mutat. Néhány fotel, talán egy textília a falon, majd néhány hamutartó. Megfordultam már néhány művelődési házban falun és városon, s nem egyszer hasonló jelenségekkel találkoztam. Néhány keretbe öltöztetett repró, egy-egy hirdetés, továbbá áporodott bagószag. Pedig igazság szerint ezeknek az intézményeknek kellene példát mutatni a barátságos, ízléses és változatos környezetalakításban. Hiába csinálunk ugyanis ilyen, olyan kiállításokat, hiába beszélünk a vizuális kultúra fontosságáról, ha a közvetlen miliő valamiképpen meghazudtolja széptani elképzeléseinket. Illetve mit is beszélek? Majd elfeledkeztem az igazgatói irodákról. Ahol általában kellemes, gusztusos összkép fogad bennünket. így aztán alkalomadtán az az érzése az embernek: olyan közintézményekbe csöppentünk, amelyekben a magánszféra előbbre való mindennél. Kicsit elkalandoztam, holott valójában a szegedi halászcsárdába indultunk az előbb. Nem baj: nincsenek nagy távolságok. Máris itt vagyunk ebben az intim, tiszta helyiségben. Ahol arról sem feledkeztek meg, hogy a szemünknek is legyen valamiféle "legelni valója". Nos, tényleg: a főfalon falfestmény díszeleg. Nemrég került oda, újszerű szerzemény. Mellékes most, hogy jellegtelen Tisza-parti részletet látunk. Fontosabb ennél, hogy lényegében dilettáns művel kell szembesülnünk. Dekomponált szerkezet, aztán olcsó, hatásvadász porhanyós felületkezelés. Az igényesebb amatőr bizonyára letagadná, ha ilyet kreálna. Mint ahogy ténylegesen is megtudtam: amatőr munkáról van szó. És itt most nem az amatőrségre esik a hangsúly. Inkább arra gondolok: egy hajdani püspöknek vagy étterem-tulajdonosnak eszébe se jutott volna olyasmi, hogy szakképzetlen emberekkel dekoráltassák ki intézményeik falait. Adtak magukra. Ezek után sétáljunk el például a könyvesboltok, az újságos pavilonok előtt. Nem mintha annyi pénzünk lenne, amennyivel csak a legfontosabb könyveket, folyóiratokat is megvásárolhatnánk. De így is kíváncsiak vagyunk. Annál inkább, mivel szebbnél szebb köteteket adunk ki. Igényes, változatos tipográfia: művészi, esztétikai gondosság. A könyvek, hetilapok egy részén azonban olcsó, hatásvadász borítólapokat látni. Hogyan gondozza Trabantját. - kérdezi az egyik kötet címe. Alatta pedig ténylegesen is ott van e szerény autó, amelynek motorházán gyönyörű nőszemély ül. Méghozzá csábosán, szexisen, felrakott lábmutatvánnyal. Hát, igen - sóhajtunk egyet, majd visszatérünk a józanabb gondolkodáshoz. Tehát mi köze van a Trabant-gondozásnak az intimebb, erotikusabb zónákhoz? Akárhogy is töprengek: jóformán semmi. És az efféle példákat ki-ki tovább szaporíthatja. Közben meggyőződhet róla: miközben a felelősebb szerelmi, barátkozási formákról papolunk, addig a másik oldalon a testiségre, szexualitásra koncentráló magatartást propagáljuk. Ám így is örülök: rábukkantam egy olcsó, érdekes könyvre. Brenner György, a kiváló karikaturista írta, és a saját szakmájába akarja beavatni a gyerekeket. Éppen rájuk fér. Mert az igazi humornak, szellemiségnek nemigen van táptalaja az iskolákban sem. Sietek hát haza: olvasási kedvem támadt. Játszótér mellett haladok el, üres játszótér mellett. A lurkók most a padokban üldögélnek. Ilyenformán aztán valamivel alaposabban is megnézhetem e tipikus térképződményt. Valami u alakú betonkeretben álldogálnak a hinták, a mászókák, alattuk mindenfelé homokot látni. Csakhogy a leg350