A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Művészettörténet - Szuromi Pál: Vizuális szennyeződések
Vizuális szennyeződések SZUROMI PÁL (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A kultúra szférájából sem hiányoznak a reformtörekvések. Tele vagyunk ötletekkel, jó szándékkal, változtam akarással. Ennek ellenére mintha éppen csak döcögne a kultúra, a művelődés szekere. Néhány évvel ezelőtt például a makói népművelők friss, újszerű programmal álltak elő. "Napos oldal" címmel országos fotópályázatot és kiállítást szerveztek, amellyel életünk humoros, ironikus és komikus jelenségeire akarták figyelmünket terelni. Ám újszerűség ide, friss ötlet oda: a rendszeresen ismétlődő tárlatok valahogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Kiderült, a művek többsége inkább csak heccelődött, jópofáskodott. Holott ezúttal egy sajátságos, változatos nézőszögre lett volna szükség. Azt is mondhatnám: valódi szellemességre. De nem. A vizuális komikum nem adja meg magát egykönnyen. Persze a vizuális tragédia sem. És most korántsem valami olcsó szójátékkal élek. Ha az igényes, tartalmas környezet vagy műalkotás egyfajta vidám, ünnepi perceket nyújt a szemünknek, a közérzetünknek: akkor a fordítottja is igaz. Nos, egy másik fotópályázat éppen ez ellen akart hadakozni. A szegedi múzeum nemrégiben megyei kiirást tett közzé, amelynek témája a "Vizuális szennyeződés" volt. Vagyis a szervezők városaink, falvaink ellentmondásos, Ízléstelen és bántó környezeti részleteit szerették volna viszontlátni a felvételeken. Természetesen hatásos, esztétikai minőségű előadásban. Más kérdés, hogy ez a valóságfeltáró, orientáló igényű kiállítási terv is kútba esett. Kevés pályamű érkezett, s hovatovább ezekből is hiányzott az érdemlegesebb "kutatómunka". Vizuális közhelyekből pedig nem érdemes tárlatot kreálni. Ennél többet akartunk. Hittünk a negativ példák felrázó erejében. Ezek szerint azonban a vizuális szennyeződések látvány és jelenségkörével sem könnyű megbirkózni. Sem a fotósoknak, sem a mindennapok emberének. Miért idézem e kudarcra ítélt kiállítási elképzelést? Főként azért, mert az itteni jegyzetek is valami hasonló szerepre vállalkoznak. Azaz: tárgy- és környezetkultúránk néhány fonák, felemás vonásáról szólnék, amelyek nyilvánvaló kapcsolatban állnak társadalmi életünk gazdasági, szociológiai és szellemi folyamataival. Igaz, e mostani írás semmiképpen sem vetekedhet a meghiúsult tárlat hatásával. Már a klasszikus esztétika észrevette: csínján kell bánnunk az elképesztő, zavaros és rút jelenségek ábrázolásával. Az irodalmi, publicisztikai műformák még csak elviselik valahogy az ilyen mozzanatokat: a vizuális művészetek viszont nem. Itt ugyanis túlságosan mellbevágnak bennünket a szépség- és harmóniaeszménnyel ellenkező látványok. És mégis: talán érdemes beszélni azért a vizuális szennyeződésekről. Annál inkább, mivel szemlátomást sűrűsödnek, halmozódnak az efféle képződmények. 345