A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Rózsa Gábor: Kisgrafikai párbaj Drahos István és Nagy Árpád között (1956–1958)

... Most írtam egy levelet az Alap igazgatójának, hogy nyilatkozzon: - mi lesz a pont egy éve ott heverő munkáim elintézésével. A fene egye meg a sok léhűtő művészek verejtékes munkáin élősködő semmittevőjét! - .... ... Árpádom, ne vedd zokon, hogy még nem metszettem meg az általad adott feladatot - valahogy most nem megy! Annyi szép munkát látok most, hogy ezek hatására kissé letörtem és úgy érzem, hogy nagy magányomban elmaradtam, messze hátul kullogok csak a művészi színvonal tekintetében. Szinte röstellem primitív nyomataimat az elegáns kivitelű külföldi munkák láttán. Nagy szükségét érzem annak, hogy jól kibeszélgessük magunkat! "

14 Parádi gyógyüdülését követően már nem is elégszik meg a levelezéssel, az 1956. július 22-én Szentesen feladott levelezőlapján így jelentkezik be.

15 "Kedves Árpádom (dátum nélkül) Ha valami közbe nem jön, úgy a jövő héten kedden, 24-én délután bekopogtatunk hozzátok: IIa, Picur és én.

16 Délelőtt dolgainkat intézzük el, látogatunk, stb., csak délután jutunk el hozzátok... Én már kerékpáron is átmentem volna, de IIa nem enged. Viszem az exlibris-művészek névjegyzékét és sokat fogunk beszélni!..." Erre a látogatásra bizonyára sor került, tnert a legközelebbi levlap már csak 1956. decemberéből való. A kieső időnek itt azonban más magyarázata is van: 1956 októbernovembere. Ezt a lélegzetvételnyi kényszerű szünetet használhatjuk fel arra, hogy a kisgrafikában szinte egyedülálló művészi torna okait kutassuk. A művészi megmérettetés ugyanis normális igénye az alkotó embernek. Ennek hiánya késztetheti "belterjes" kétszemélyes, vagy szűk baráti körben való, a közönséget terjesen kizáró - l'art pour l'art - versengésre. Drahos és Nagy Árpád esetében nyomon követhetjük a kisgrafika, és ezen belül az exlibris műfaj időszakos teljes ellehetetlenülését. Levelezésükből, valamint Nagy Árpádnak Galambos Ferenccel és Dr. Arady Kálmánnal folytatott gazdag levélváltásából egyértelműen kiderül, hogy 1946 (Nancy) óta egyikük sem juthatott el nemzetközi fórumra. Nem küldhették ki - esetleges - külföldi megrendelőiknek dúcaikat, még megfelelő papírhoz sem juthattak hozzá, amire levonataikat elkészíthették volna. Alig 10 esztendő alatt ide jutott a kultúrának, mint árunak, a könyvnek, mint magántulajdonnak a ravaszul szemhunyorgató művi tagadása! Micsoda ellentmondás, és a magyar sorscsapás mekkora kiteljesedése, hogy ugyanakkor éppen Szentesen és Hódmezővásárhelyen alkotott az ország talán két legnagyobb fametsző grafikus exlibrisművésze! - Kinek? - Barátoknak, ismerősöknek, és saját maguknak! Nem véletlen, hogy az úgynevezett "családi grafika" éppen Nagy Árpád munkásságban teljesedett ki leginkább. Galambos Ferenc ezt így értékeli.

17 "Külön kell beszélnünk családi grafikáiról is, amelyben a szeretet, a bensőséges együttérzés és a paterfamilias megértő és mindent megbocsájtó, mindig csak adó és semmit sem váró csupaszív napja világított. Családja minden komolyabb eseményét grafikában örökítette meg, legyen az bevonulás, vagy leszerelés, házasság vagy születés, öröm vagy bánat: munkásságának e része grafikában megfogalmazott családtörténet, amelynek a magyar grafikában nem találni párját. " 14 KJM.KAdt.89

.1.8. levél, mint fent. 15 KJM.KAdt.1.9. postai levelezőlap. 16 Drahosné Vrana Ilona, ifjabb Drahos István és Drahos István. 17 Galambos Ferenc: Nagy Árpád. Megjelent a KBK.ÉK. 1969. 90. old. lásd az 1. jegyzetben! 336