A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

tartott alkotásai számbavételéért érdemes fölsorakoztatni. 1902-1903: Szendergő (pasztell), 1909: Napfényes délután (olaj), 1911-1912: Szellemidézők, Székelykapu, Nővérem (olajfestmények), 1913-1914: Merengő (olaj), 1914-es tavaszi tárlat: Feketeruhás lány (olaj), 1915-1916: A komika (olaj), 1922-es őszi tárlat: Gr. Apponyi Albert portréja (olaj), 1927-1928: //. Vilmos portréja, 1928-1929: Arckép (pasztell) Budapesten végsősoron egyetlen alkalommal szervezett munkásságáról számot adó visszatekintő jellegű tárlatot. Kiállítása 1924-ben a Nemzeti Szalonban nyílt meg. Témák és műfajok szerint egyaránt változatos anyagot vitt a fővárosba. Kompozíciós témák váltakoztak tájképekkel és portrékkal. Érdekessége a gyűjteménynek, hogy az olajfestmények és pasztellek mellett első ízben szénrajzokat is bemutatott. Végül a művek keletkezésének tájföldjazi megoszlása is érzékeltette, Magyarország és Európa milyen vidékeit járta be a festő mozgalmas élete során. Erdélyi emlékek földolgozása a Szamos partján, Szilágynagyfalui templom, Szovátai részlet, Blidari lány, Csúcsok az Érchegységben. Ezek mellé sorakoznak a csak képcímekből ismert Balaton-parti tájak. Nyugat-európai barangolásainak emlékei nagyrészt második müncheni tartózkodása és akkori utazásainak terméke: Bajor paraszt, Dachaui paraszt, (szénrajzok), valamint az olajképek sorozata: Steyeri részlet, Keleti-tenger, Schwienemünde, Königsee, Mondsee, Patak Gassteinban, Zell am See, Wolfsee, Hollandi lány. Portméművészete értékeiből mutatott föl a kiállításon az édesanyjáról festett arckép, továbbá Hegedűs Gyula képmása és a klasszika-filológia tudós kolozsvári-szegedi művelőjéről, Csengeri Jánosról festett arcképe. Kompozíciós témái közül Az álom és Kártyaparti című munkái érdekesek, mint utolsó korszaka törekvéseinek példázatai. Halálakor Lyka Károly méltatta munkásságát a Magyar Művészetben. (61) Juhász Gyula egy kései emlékezésében 1936-ban idézi még egyszer a festő és szegedi pályatárs emlékét. Úgy érezte, a személyes kapcsolaton és barátságon túl, a lelket pusztító betegséggel, a depresszióval folytatott kilátástalan küzdelem is rokonította őket. A sorssal - saját sorsával is - perelve mondott hát búcsúbeszédet felette. "Sokat gondolok mostanában Papp Gáborra, aki a nagybányai festőiskola legtehetségesebb, legígéretesebb növendéke volt, akitől mesterei a legtöbbet várták. Az első képei igazolták is ezt a várakozást. Hatalmas művészet sugárzott ezekről a képekről. De aztán belopakodott a művész testébe a betegség, megmérgezte a testét, végül megölte. Hát hová lett ebből a beteg testből az a lélek, amely megteremtette azokat az első, ígéretes képeket." (70) * "Elkésett koszorú Papp Gábor sírjára." - Riport 1937-ből. A festő egykori modelljének, az újságárussá lett Marosi Rózának már idézett levele kapott helyet benne. Egy művészpálya epilógusához ez az egyszerűségében megható történet is hozzátartozik. Különösen, hogy folytatása is föltárható. A háború után, az 1950-es években került a kolozsvári kiadóhoz egy regény kézirata. A gyatrán, ügyetlenül megírt önéletrajzi írás szerzője, "Rózsa néni" akkor már Ezen a budapesti külön tárlaton (az 1900-1901-es év telén) mintegy félszáz alkotó vett részt, Kolozsvárról Papp Gábor és Peielle Róbert. Papp két festményt (többnyire portrékat) küldött be a Váci ùtca 34. sz. alatt 1900 december 15-én megnyílt kiállításra. 308