A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

tárgyalások kezdődtek a festmény átvételéről, melyen voltaképp csak Wesselényi Miklós alakját dolgozta ki a művész. A város a kép hazahozatala mellett döntött, s azt befejezve az EME múzeumában kivánták elhelyezni. Papp Gábor vállalkozását a világháború eseményei hiúsították meg. A festő 1916 nyarán, a román támadás idején puskatűzben menekült el Szovátáról. Néhány kiállítás is jelzi Papp Gábor kolozsvári tartózkodását. Még 1906-ban adott hírt a sajtó az Urania műkereskedés kolozsvári képvásáráról, melyen az ő munkáiból is bemutattak. A budapesti képügynökség aukcióján festményei Telepy Károly, Bihari Sándor, Thorma János, Mednyánszky László, Fényes Adolf alkotásai között kaptak helyet. Papp Gábor négy festményét említik a képvásáron, köztük kolozsvári tájképeket is. (31) Tíz évvel később, már a háborús időkben, egyéni kiállításra vállalkozott. Egy alkalmasnak bizonyult üzlethelyiségben (Haas Fülöp és fiai kolozsvári kereskedésében) 1916 tavaszán állította ki festményeit. Portrékat és tájképeket mutatott be. (43) Részt vett a helyi művészközösség egyik kiállításán. Az 1918-as esztendő elején Ács Ferenc, Füredi Richard, Gyenes Lajos és mások társaságában állították ki a minden bizonnyal jótékonyságú célzatú tárlaton. Portréi közül gróf Béldi Ákosról festett arcképét, valamint Reitter Aladár és kislánya című kettős képmását méltatta a kritika. Egészen friss munkái közül említették egy pasztellképét. (45) Ez időben küldött be festményeiből a Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatára (1918) Mint a fentiekből kitűnik, a festő a háborús idők egy részét Erdélyben töltötte. A frontok összeomlása idején ment vissza Szegedre. * Papp Gábor szegedi megtelepedéséről egymásnak ellentmondó közlésekre talál a kutató. Semmiképp sem a repatriálok áradatával távozott Erdélyből. Gyalui Farkas megjegyzésével szemben (mely szerint a világháború után telepedett volna át), Huzella Ödön határozottan állítja, hogy erre jóval korábban sor került. A festő - írja - "már 1911-ben Szegeden élt, ott volt műterme a Kass vendéglő tőszomszédságában." (59) E tekintetben sokatmondóak a Szeged képzőművészetével foglalkozó újabb kutatások. A korai megtelepedés tényét (ha a festő vándorélete nem is ért ezzel véget) megerősíti az a körülmény, hogy a szegedi sajtó a világháború előtt nyomatékosan a város képzőművészei sorában említi Papp Gábort. A Szegedi Képzőművészeti Egyesület tagjai között, mint Szelesi Zoltán tanulmányában olvasható (73), 1910-1911 között ott találjuk Nyilasy Sándort, Papp Gábort, Dinnyés Ferencet, Kukovetz Nanát, Heller Ödönt, Vígh Ferencet, Károlyi Lajost és másokat, akik a művészek közéleti jogaiért is szót emeltek. Az Éber-Gombosi lexikon adatközlése 1909-re teszi Papp Gábor szegedi letelepedését. Dr. Apró Ferenc ugyanakkor (e tanulmány lektori véleményezésében) arra hívja föl a figyelmet, hogy a festő már 1908 májusában kiállított a szegediek közös tárlatán. Igen valószínűnek tartja, hogy festményeit (három arckép) már Szegeden festette, s nem máshonnan küldte be a kiállításra. Perdöntő, s e feltételezést megerősítő adatokra végül is Szentiványi Gyulának a szegedi sajtóban fölbukkant írásában találtam. Az akkoriban Szegeden újságíróként dolgozó Szentiványi (a magyar művészettörténeti dokumentáció halhatatlan érdemű munkása) közvetlen forrásból, a festőt kifaggatva deríti föl a kérdést. "1908-ban - írja - családja után (szülei, nővére?) Szegedre jött, s azóta állandóan itt lakik." (35) Megjegyzi azt is, hogy két évig betegeskedett, s csak 1911 elejétől kezdett ismét dolgozni. * 302