A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Művészettörténet - Muradin Jenő: Papp Gábor (1872–1931)

inkább tőlük, semmint a képalkotás stílusában. Leginkább Gyárfás Tetemrehívásával rokonítható. A kor mértékadó kritikusai közül Lyka Károly látta a képet. A Bastien-Lepage reminiszcenciák mellett, melyekre rámutatott, nem volt idegen festőjétől Puvis de Chavannes művészete sem. A magyar plein air művészetnek ez a korai alkotása azután eltűnt művészi életünk látóköréből. A dán fővárosban, Koppenhágában került magántulajdonba. Papp Gábor a képet Münchenben készült kiállítani, de előbb Kolozsváron mutatta be. Rendhagyó módon - műtermi tárlat formájában - szervezte meg a festmény megtekintését. Erre nyilvánvalóan a mű rendkívüli méretei, körülményes szállítása miatt is rákényszerült. A kiállítás az 1900-as év tavaszán számottevő eseménye lett a kolozsvári művészeti életnek. Papp más képeket is társított hozzá. Bemutatott egy női portrét, két tanulmányt pasztellben, a Csavargó című festményt, s "egy művészi afichet", azaz plakátot. (13) Ez utóbbi azért érdekes, mert egyike legkorábbi művészi plakátjainknak, megelőzi Ferenczy Károly sokszor emlegetett 1903-as alkotását. Talán a város előzékenységét honorálva, a művész lehetővé tette, hogy műtermében az érdeklődők máskor is megtekintsék az Exhumálást, a festőt ugyanakkor fölkérték, hogy a helyi művészeti élet élénkítésére kiállítások szervezésében működjék közre. Az év őszéig Papp Gábor még több alkotását fejezte be a sétatéri műteremben. Itt készült 1900-ban a Kavicsbányamunkások című kompozíciós műve, melyet a müncheni Kunstvereinban állított ki.

5 Itt tartózkodása idején készült a Mosóasszonyok című festménye és valószínűleg a Vásárosok című, nagybányai élményeket feldolgozó képe is. Végül a portrék. A Kolozsváron töltött másfél esztendő alapozta meg Papp Gábor arcképfestői hírnevét. A Teleki család tagjainak szép portréit készítette el. Ezek sikere hozta divatba őt a megrendelők körében. * Kolozsváron az arckép megrendelések és festőiskolái kurzusa biztosították számára a megélhetést. Magán festőiskoláját - a korai erdélyi alapítások egyikét - 1899 májusában nyitotta meg. Műtermében főleg délután fogadta a növendékeket, s ott elég hely nyílott arra, hogy modellt állítsanak be, a korrektúrákat elvégezhessék. Mivel erőssége a portréfestés volt, nyilvánvalóan ennek titkaiba igyekezett tanítványait bevezetni. Eredményesen használta föl mindazt, amit az akadémián és Hollóssy környezetében tanult. A kolozsváriák érthető sajnálkozással vették tudomásul, hogy a festőiskola csak rövid ideig, mindössze másfél évig működhetett. Papp ugyanis az 1900-as év őszén hosszabb időre távozott Kolozsvárról. Elhatározásának több oka is volt. Munkáit szerette volna szélesebb körben ismertté tenni, kiállításokon népszerűsíteni. Nem látott ugyanakkor biztató lehetőséget az akkoriban alakult Erdélyrészi Szépművészeti Társaságban. Bár a szervezés munkájába őt is bevonták, az aktív részvételtől elhatárolta magát. "Ami engem illet - nyilatkozta a sajtónak, én csak átutazó vendég vagyok itten, mint többi kollégáimnak legnagyobb része, s magam sem tudom, holnap, holnapután vagy esetleg egy hónap múlva veszek búcsút jóidőre Kolozsvártól." (11) 5 Ugyanakkor az Exhumálás müncheni bemutatásáról, s dániai eladásáról nincsenek közelebbi adatok. 298