A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

Az individuáció maga a "démoni elkülönülés" (103.), az individuális maga az "apriori magános" (106.). S ebben az elkülönültségben az ember az észre, s csakis az észre támaszkodik, a pőre észelvűség, a racionalizmus vezérli. Raszkolnyikovnak, mondja Ritoók Emma, "nem az a bűne, hogy embert ölt, hanem hogy elmélet, dialektikus bizonyítékok útján jutott egy teoretikusan megállapított tetthez, melyet végrehajtott. [...] A hatalom, mint az egyéni szabadakarat következménye a cél, ezt pedig csak a mérés, a tett vállalása bizonyíthatja be. [...] Az én túltengése, az individualizmus hatalomakarása logikai érvelés megerősítésére keres bizonyságot." (102.) Érthető tehát, hogy Ritoók interpretációjában Raszkolnyikov szenvedése is észelvű; "nem lelkiismeretfurdalás, hanem teoretikus szégyen, az ész szenvedése, hogy nem volt igaza" - "nem talál más bűnt magában, mint a balsikert" (102.). S ez a Raszkolnyikovi individualizmus - bár "cinizmusa mögött titokzatos rettegéssel tele" - a szenvedést is csak mint utálatot éli meg: "mint utálatot saját énje iránt, melynek nincs útja kifelé, utálatot az élet, de a halál és a másvilág iránt is, minden pozitív érzelmi momentum nélkül," (103.) A Démonok - Ritoók szerint - "a démoni elkülönülés" két emberi végletét is fölvonultatja, a közönyöst és az ateistát. A közömbösét, az abszolút démonit Sztavrogin testesíti meg. "Ez a titokzatos, mindenki előtt érthetetlen ember a születetten, sorsszerűén démoni, az eleve elkárhozott, akinél az egyedülállás, a semmi emberhez nem tartozás, az individualitás magányának borzalma olyan fokra hág, hogy még a hatalomvágy is lehull róla, mert még ez is emberek felé irányulás." (104.) О "maga az élő negáció, nem nihilista, mert ő a nihil, légüres térrel körülvéve, melyben megfagy minden emberi felésugárzás." (104.) Az ateizmust ennél kevésbé súlyos változatnak látja. S bár ennek is vannak variációi, de ezek "emberibbek". Kirilovot individualizmusa "éppen olyan végzetesen magányossá teszi, mint amilyen Sztavrogin, de az ő magányossága tele van lelki küzdelmeinek lázas álmaival. Ó az a fanatikusan hívő istentagadó, akit Tichon szerzetes mondása jellemez: hogy a tökéletes ateista a legutolsó lépcsőfokon áll a tökéletes hit előtt." (104.) Ugyanakkor Ritoók szerint ő az individualizmus végletes végigvitele, benne jelentkezik "a racionalizmus őrültsége és halálos konzekvenciája". "Öngyilkossága végsőkig vitt igenlése a tagadásnak, önromboló racionális őrület" (105.). Ivan Karamazov alakja ugyancsak az individualista racionalizmus újabb változata, problémáinak összegzése: magános és lázadó, aki emberszeretetből lázad. "A legnagyszerűbb és legtragikusabb individualista alak társai között, aki az emberiség feletti hatalomban nem az egyén hatalomvágyát akarja érvényesíteni; benne az ész elvont hatalmi törekvése szimbolizálódik, nem önmagának, hanem a benne megtestesült rációnak követeli a hatalmat." (106.) Tragédiája részben a következményekkel nem számolásból adódik, de ennél nagyobb tévedése, hogy "racionalista műveltségére támaszkodva etikai tisztaságot megvalósíthatónak vélt a szeretet és hit nélkül." (107.) Az individualizmus és racionalizmus kritikájával szembenálló univerzalizmus Ritoók szerint Dosztojevszkijnél jóval hangsúlytalanabb. Vagy tárgyként van csak jelen, vagy csak nagyon szimpla formában. Ennek az univerzalizmusnak a legmarkánsabb képviselője Miskin herceg, "aki az ész démoni szenvedésével, a racionalizmus ki nem meríthető és végig nem vihető, önmagát felemésztő dialektikájával áll szemben". De amit szembe tud állítani mindezzel, az csupán az "evangéliumi egyszerűség", "a szív és szeretet". Mert "nem az ész vezet a legbiztosabban, hanem az intuíció, mely a szeretet hatalmával mélyebben lát a másik lélekbe, mint minden tudás és megismerés" (108.). S általában is megoldásként a "megváltó szeretet" hangsúlyozódik. (Vö.110.) De ez a pozitívum, az univerzalizmus nem annyira kifejtetten van jelen, inkább csak a negatívumok ellentéteként, tagadásaként. "... az igazi rossz a lélek állandó elkárho283