A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

leállította, és ha olyasmiről volt szó, ami őt filozófiai szempontból érdekelte, azt mondta: »Stop, most erről fogunk beszélgetni.« Minden téma előkerült, festészet, folklór, történelem. Szerelemről legtöbbet esett szó, szerelemfilozófiáról. És akkor ültünk és beszélgettünk ezekről a dolgokról, jegyezgettük azt, ami a legérdekesebb."

101 "Aztán volt a társaság tagjainak még egy kötelezettsége: őszintén- kellett gyónni. Ha valami olyat csináltak, amit rossznak, nem helyesnek találtak, el kellett mondani, és aztán erkölcsileg mérlegeltük és megbeszéltük. "

102 A vitáknak, kivált a háború végefelé, volt politikai fölhangja is, de nem ez volt a hangsúlyos, a lényeges. Lesznai Anna erről azt vallotta, hogy a kör "politikai attitűdjét durván »baloldali beállítottságúként« lehetne jellemezni; helyesebb azonban, ha azt hangsúlyozzuk, mennyire apolitikusak voltak valamennyien... A csoport valójában inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos hangvételük volt, a résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani."

103 Lukács viszont, ezt részben tagadva, részben kiegészítve úgy látta pályája végéről visszatekintve, hogy a "viták- rendkívül zavaros és egymással is ellentétes liberális nézőponton folytak. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy létezett egy egységes vasárnapos álláspont".

104 Lukács visszaemlékezése azonban mindent a saját "utam Marxhoz "-fejlődése szempontjából ítélt meg, így - saját nézőpontjából jogosan írhatta, hogy a kört "csak utólagos stilizálással lehetett [...] prebolsevik, plána bolsevik gyülekezetté átpingálni."

105 S kétségtelen tény, hogy a kör tagjai, még Lukács is, akkor még nem, vagy csak felületesen és epizodikusan ismerték Marx műveit. Úgy tetszik azonban, abban föltétlenül Lesznai Annának volt igaza, hogy a körben erősen élt bizonyos megváltás-hangulat. Egy olyan utópiába forduló életérzés, amely - legalábbis a résztvevők egy részét - az üdvözülés-keresés irányába vitte. Ez, a modern gnózis és az 1919-es messianisztikus marxizmus genetikus kapcsolata viszont tagadhatatlan; ezt Lukács másfelé irányító vélekedésével szemben is - hangsúlyozni érdemes. Szempontunkból a nagy kérdés mégis az: mit képviselt ebben a légkörben Ritoók Emma? Egykorú elsődleges forrás nem szól erről, s véleményét fölidéző utólagos emlékezés sem áll a rendelkezésünkre. Lukács utalása, hogy tudniillik Ritoók "alapjában véve konzervatív volt", túl általános, s legföljebb politikailag karakterizál, márpedig ez a terület a Vasárnapi Körben másodlagos jelentőségűnek látszik. Egy ideig legalábbis bizonyosan a metafizikus-spirituális érdeklődés dominált. Ritoók Emma ilyen vonatkozású nézeteit azonban legföljebb találgathatnánk; annyi csak a bizonyos: az őt foglalkoztató filozófiai művek lényegében egyeztek a Lukácsék által olvasott-hivatkozott művekkel. Az Új könyvek könyve fontos visszatekintésében erre az időre utal vissza, amikor a Kant műveinek alaposabb megismerése okozta fordulat után, mint fontos olvasmányait Platónt, Plotinost, Meister Ekkehartot és Schellinget sorolta föl.

106 Álláspontjának rekonstruálásához így egyetlen út látszik járhatónak: írásainak értelmezése. Ennek a Lukácsék/körében töltött időszaknak a legfontosabb Ritoók-Msa kétségkívül az esztétikai rútról készített dolgozata, amely egyben egész pályájának is legfonto101 Lesznai Anna emlékezését ld. Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 54. 102 Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 54. юз Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 55. 104 Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 56. 105 Karádi Éva — Vezér Erzsébet szerk. 1980. 57. 106 Kőhalmi Béla szerk. 1937. 284. Ebben az időben — 1916-ban — készült kéziratban maradt s azóta megsemmisült Kant-fordítása (Kritik der Urtheilskraft). 264