A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Irodalomtörténet - Lengyel András: A Vasárnapi Kör „regenátja”. A gondolkodó Ritoók Emma

válaszolt ezekre a problémákra, de nem konzekvensen; útja cikk-cakkos, bizonytalankodó, újrakezdésekkel teli. Mint író a világháborúig a modern, önálló nő problémáit igyekezett megfogalmazni és értelmezni; mint gondolkodó több fejlődési szakaszt összesűrítve bejáró, végeredményben korszerű elméleti tájékozódást produkált; mint "magánember" viszont megmaradt a mind konzervatívabbá váló úri középosztály keretei között - jóllehet vágyai már-már elvonták onnan. Ez állandóan kényes és ingatag egyensúlyban tartotta, életútjába bekódolta a bármikor bekövetkezhető nyílt konfliktust, az önfeladásig menő "váltást", az ide-oda csapódást. Benne volt ugyan az a lehetőség is, amelyet Ady remélt A nagy véletlen-ről (1909) írva: "Ez után a könyv után okvetlenül egy még szebb, igazabb és színesebb Ritoók-könyvnek kell jönnie. És Ritoók Emma is, aki ma már komoly, nemes, elsőrendű ember, lesz még emberibb is, egészen kirántja magát a magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény úgyis akar: példaadó, szabad, próféta, magyar asszonyember"

I0

. Ám - pályája egészének ismeretében immár tudjuk - nem ez következett be; az úri - "történeti" - osztályok fokozódó térvesztése s a történeti Magyarország ezzel sok vonatkozásban összekapcsolódó fölbomlásának veszélye, majd realitássá válása eltemetődni-elfelejtődni látszó szolidaritásérzéseket erősített föl benne. A modernitás és a "gyökerek" konfliktusában pozicióvédő érzületi döntést hozott, s ezzel emberi kiteljesedését - s egész adottsághorizontját - saját maga korlátozta. Mint író, az úri ideológia foglya, s így végsősoron érdektelen, művészietlen, apologetikus lett; mint elméleti értekező pedig teljesen társtalan, s végső soron kiteljesedetlen - torzó. Egészében pedig már-már különc. Életműve így jórészt csupán kordokumentum értékű, efemer írásokat foglal magában. De az a néhány elméleti jellegű tanulmány, amelyet saját konfliktusai ellenére, mintegy azokat szublimálva s meghaladva mégis megalkotott, s az a szerep, amelyet az elméleti gondolkodás világháború előtti megújulásában betöltött, érdekessé teszik személyét és munkásságát. Élete és pályája konfliktusai pedig "önmagukban" is igen tanulságosak; azok az antinómiák, amelyek bennük föltárulnak, sok mindent elárulnak a magyar gondolkodástörténet egyik nagyon fontos, sok vonatkozásban máig továbbgyűrűző szakaszáról. 2 "A keresztlevél szerint 1868. július 15-én születtem és úgy az időpontot, mint születésem helyét rosszul választottam." E tárgyilagosságában is keserű mondatot Ritoók Emma egyik, 1911-ben írott önéletrajzában olvashatjuk.

11 Születése e kettős "hibáját" nem részletezi, nem magyarázza meg, de alighanem mélyen megélte. Utólag igazat is kell adnunk neki. Az időpont kérdése az egyszerűbben magyarázható. 1868ban születni ugyanis azzal járt számára, hogy életének legfogékonyabb, legintenzívebb szakasza, az első három évtized lényegében kihasználatlanul maradt. Gimnáziumi tanulmányokat csak magántanulóként folytathatott, egyetemi képzésben pedig csak 1895-től lehetett volna része - Magyarországon csak a 65.719/1895. V. és KM rendelet tette lehetővé a nők egyetemi tanulmányait.

12 Lány gyerekként így a tradicionális nevelés csupán az úriasszony létre készítette föl; tehetségének legerősebb oldala, intellektuális képességei kiműveletlenül maradtak. Zongorázott, festett, bálba járt - s a vágyak 10 Ady Endre 1973. 328. 11 Ritoók Emma 1911a 12 Vö. Mészáros István 1990. 79. 245