A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Történelem - Fári Irén: A Reizner család. Száz év egy iparofamília történetéből

inas és a legény alkalmazásától, amíg a privilegizált céh iránti kötelességét nem teljesíti

40

. A céhek általában a mesterek fiaitól fél taksát kértek, de ennek az összegnek az előteremtése is problémát okozott. A későbbiekben is, mint látjuk, jóval alatta maradt bátyja, Antal életszínvonalának. Élete végéig megélhetési gondokkal küzdött. A törvényszéki iratok tanúsága szerint 1845-ben Borbola Ignác beperelte házbér tartozás miatt és amiatt, hogy a részletekben kölcsönadott 250 Ft-ból megmaradt 50 Ft-ot és a kamatokat nem fizette vissza. Reizner hiába mutatta be bognár munkáit, az adósság törlesztésére nem vették figyelembe a kötelezően előírt könyvvezetés hiánya miatt. Végül 180 Ft 22 kr tartozásban marasztalták el. A végrehajtással megbízott tanácsnoknak olyan utasítást adott a törvényszék, hogy a "mesteségbeli szerszámjait mestersége űzhetésére személyéhez irány lag megkívántató mennyiségben kiszolgállya", vagyis a tartozás fejében a szerszámain kívül minden mást lefoglaltak 41

. A céhbekerüléskor megházasodott. Felesége Bencsik Karolina, négy gyermekük született, közülük három csecsemőkorban meghalt

42

. Polgárjogért 1840-ben folyamodott, azt meg is kapta

43

. A céhrendszer fellazulása, majd lassú válsága a negyvenes években még nem volt érezhető Szegeden hasonlóan a délvidéki szabad királyi városokhoz és az alföldi mezővárosok céheihez. Sőt az utolsó privilégiumot 1846-ban váltották ki újra a szegedi gombkötők. Céhbe kerülni, önálló műhelyt vinni minden iparos vágya volt. Sok legénynek ez elérhetetlen vágy maradt. A céh védőbástyái mögé sok nehézség és nem kis költség árán bejutott mesterek egy részét, a legszegényebb réteget azonban még a céhrendszer sem tudta megóvni a további lesüllyedéstől

44

. Ebben a sorsban lehetett része Rèizner Jánosnak is. Mindössze annyit tudunk, hogy 1857-ben mint elszegényedett bognármesternek 1 Ft-ot fizetett ki a céh alamizsnaként

45

. 49 évesen 1863-ban halt meg. András (1820-1877) Az eddigiektől eltérő életutat járt be a harmadik Reizner testvér, a történetíró édesapja, Reizner András. 1820-ban született. A Szegedi Rajztanoda naplójában négy éven keresztül, 1833-37 között mint kerékgyártó inast írták be. 1838-ban fölszabadult és idősebb testvérénél, Antalnál dolgozott

46

. Öt év múlva, 23 évesen a legényeknek munkát adó mesterek között találjuk a nevét. A legénytársaság jegyzőkönyvében kissé furcsának tűnő bejegyzés szerint egy Bács megyei születésű legény "Dolgozik Rajzner András és Édesanyjáénál

47

. A bejegyzés háttere az lehet, hogy az egyedül maradt asszony özvegyi jogon folytathatta a mesterséget, tagja maradt a céhnek, amíg céhen kívül férjhez nem ment. Az anya az időközben mesterré vált fiának adta tovább a műhelyt. 40 MFM Céhiratok 289. 41 CsmL Törvényszéki ir. 1845/1628. 42 Szeged Belvárosi Róm.kat. plébánia Eskettek könyve IV., Kereszteltek könyve X, XI., Meghaltak könyve V., VI. 43 CsmL Tanácsi ir. jkv. 1840/2217,2415 44 Eperjessy Géza 1982. 173. 45 MFM Céhiratok 303. 46 MFM Céhiratok 305. 47 MFM Céhiratok 305. 208