A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)
Történelem - Marosvári Attila: A szervezett alapfokú iparostanonc-oktatás kialakulásának első szakasza Magyarországon (1778–1849)
Az inasok rajzoktatása a rendeleteknek megfelelően vasárnap délután folyt, általában 2 órában, de volt olyan oktató is, így pl. Beregszászi Pál, aki a felkészítés érdekében magasabb óraszámban tanított 59 . Természetesen a rajziskolák nemcsak az inasok, hanem a nemzeti iskolák, sőt egyéb érdeklődők rajzoktatását is ellátták. Beregszászi "Oskolájában" pl. hétközben fölváltva jártak a "Tisztelendő Páter Piarista Urak Oskolájából való Tanulók" és "A' Reformatum Collégiumból megjelenő Ifjúság" 60 . A pécsi rajziskolát is látogatták a nemzeti főtanodából, a gimnáziumból és a tanítóképzőből hallgatók 61 , köztük nemesi származásúak, sőt arisztokraták is, mint gróf Széchenyi István, aki Győrben Révai Miklóstól tanult, amint azt egy diákkori levelében meg is örökítette: "Most mink tanuljuk az architektúrát Révai főtisztelendő úrtól, aki gyönyörűen tud rajzolni, aki a magyar nyelvnek professzora. " 62 A Tananyagot a tanulók összetételének megfelelően alakították ki. Az inasok a szakmájuknak megfelelő rajzokat készítettek, számukra tehát szakszerűbb feladatokat adtak, míg a többiek - mint Széchenyi is - építészeti ismereteket, s ezen keresztül esztétikai készségeket sajátíthattak el. A budai női szövőiskola 1788-as fölállítása után az 1810-es évek második felében tettek újabb lépéseket a leányok munkaoktatásának bevezetésére; a nőiipariskolák szervezésének megindulás erre az időre vezethető vissza. 1817-ben Hermina főhercegasszony védnöksége alatt alakult meg Budán a jótékony nőegylet, amely gróf Brunswik Majthényi Mária indítványára kézimunkatanítókat alkalmazott a budai népiskolában, ahol a lányokat napi két órán keresztül kötésre, fonásra, varrásra és egyéb kézimunkákra tanították. Néhány év múlva több helyütt folyt ilyen képzés Pesten és Budán 63 . Kecskeméten ezt a feladatot a katolikus egyház vállalta magára, itt 1820 körül szervezték meg az ún. varróiskolát. A tanárnőnek - az egyháztanács 1828. április 12-én kelt végzése szerint - kötelessége volt tanítani "a hozzájáró növendék-leánykákat a varrásra, szabásra, kötésre s egyéb szükséges asszonyi munkára" M . Természetesen ez az oktatás ekkor még koránt sem az iparűzés fortélyainak elsajátíttatását tekintette feladatának, sokkal inkább a háziasszonyi teendők ellátására készítette elő, de kétségtelen, hogy a későbbi háziipari oktatás előzményét jelentette ez a fajta képzés, ugyanúgy, mint a XVIII. század második felétől létrehozott árvaházi és menhelyi gazdászati képzés is 65 . A rajztanítás és a leányok varróiskolái mellett tovább funkcionált a vasárnapi ismétlő oktatás is. "Magyar Országon nem tsak Budán van ezen jóltevő 's az ifjúságot a Vasárnapi tsavargástól vissza tartó Vasárnapi oktatás szokásban; hanem több más helyeken is, a' hol tsak illyetén Scola Capitalisnál több mint 2 Tanitók vannak, mellyek közzül a' harmadiknak ez a' foglalatossága." - állapította meg Lassú István 1829-ben 66 . A helyzet azonban koránt sem volt annyira kedvező, amennyire Lassú szavaiból feltételezhetnénk. Voltak ugyanis olyan városok, ahol - az 1795-ös helytartótanácsi rendelet értelmében - valóban megindult a képzés, ám valamilyen általunk ismeretlen 59 Bajkó Mátyás 1956. 195. 60 Ugyanott 192., vö. még: Balogh István. 1960. 6 * Kopasz Gábor 1978. 387. - "62 idézi: Vincze Frigyes 1937. 37. vö.: Kornis Gyula. 1927. II. 340. 63 Szterényi József 1897. 55. 64 Pásthy Károly 1899. 138. 65 Vö.: Vincze Frigyes 1937. 12-14. 66 Lassú István 1829. 116. 187
