A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Szűcs Judit: Csongrádi cseregyerekek és cserelegények

Tyúkász Mihályt jó gazdaként felkérték előadás tariádára; gazdaságát filmre vették. A filmet tanyai iskolákban tartott ismeretterjesztő előadás részeként levetítették. A többi cserelegény is példát mutatott társainak gazdasága berendezésével. A Tyúkász és a Kästner család között a magyar cserefiú kezdeményezésére a hetvej nes években felújult a kapcsolat. "Édesapám kíváncsi volt, hogy mi lëtt a családdal. Ő írt ëgy levelet a régi címre, Vilinek a felesége válaszolt. Leírta, hogy Hugo (az apa) a 30-as években meghalt, Vili elesett a lengyel fronton. Leveleztek, édesapám vágyott oda vissza. Elmentünk oda, ahhoz a házhoz, ahol édesapám volt. A házat ugyanúgy találta, Hugo másik fia lakott ott." (Tyúkász Imre) "Vili" fiával, "Aliberttel" (Albert beceneve) tartják a kapcsolatot, évente három-négy levelet váltanak, néhányszor meglátogatták egymást. 1990-től mindkét családban az utódok folytatják a hajdani cserelegények kapcsolatát; leveleznek, kölcsönös látogatást terveznek. Cserére a többszáz holdas, 40-60 holdas gazda és iparos családjában egyaránt sor került. De a tehetősek körében nem volt általános az érdeklődés az ilyen utak iránt. 70100 holdas gazda fia fogalmazott így: "Hallottam, hogy lehetett menni cserébe. Vótak is itten, meg mentek is innen tapasztalatcserére. Nem vótam rá kíváncsi, meg nem is engedhettük meg magunknak ..." A cserelehetőség kihasználása nemcsak mód kérdése volt. Ennek oka lehetett, hogy a cserének, idegennyelv tanulásának hagyománya volt a családban, áldozott a család a fiú vagy lány képzésére, a gyerekekben is volt igény erre. Példáink alapján mondhatjuk, hogy a polgári iskolát járt, esetleg érettségizett, aranykalászos gazdatanfolyamot végzett, a magyarországinál fejlettebb termelést megismerő gazdafiú földjét igényesen művelve a paraszti polgárosulás egyik lehetséges útját járta.

17 Napjainkban a városban angol és német nyelvterületekre rövid és hosszabb távú cserék magán, (országos) alapítványi és iskolai szervezésben indulnak. ADATKÖZLŐK Bozó Mihály sz. 1905. Greskovics István sz. 1906. Oláh Ferenc sz. 1909. Oláh György sz. 1907. Ormos (Ornyik) Lajos sz. 1908. idős Ornyik Sándor sz. 1907. ifj.Ornyik Sándor sz. 1930. Pölös Ferencné sz. 1921. Pintér Ferenc sz. 1911. Tyúkász Imre sz. 1939. Tyúkász Imréné Szepesi Erzsébet sz. 1914. IRODALOM Ács Zoltán 1984 Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Bp. 204. Andrásfalvy Bertalan 1972 Néprajzi jellegzetességek az Észak-Mecsek Bányavidék gazdasági életében. In: Az Észak-Mecsek Bányavidék regionális vizsgálata. Szerk.: dr.Ruzsás Lajos. Bp. 123-167. 17 Szűcs Judit É.n.1,2, Kosa László 1987. Legújabban a Magyar Nemzet 1990. november 19. számának mellékletében Citoyen és burzsuázia címen. 151