A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

(És akkor azzal mit kellett csinálni?) A gyerekvei? (A burokkal!) Elment a többivel, s avval annyi. (És arra mit mondtak, hogy szerencsés lesz az a gyerek, aki burokban született?) Ha meghótt a gyerek, akkor busútak. " Köldökellátás Haskötőcskével megkötötték, addig volt rajta, amig leesett, fürösztővízzel kiöntöték. A haskötőt megszorították, arra ügyeltek, hogy a gyerek mindig egyformán egyen. Köldökcsonkot nem tették el. Fürösztővízbe nem tettek semmit. A fürösztővizet "sas tövibe" vagy a kert szegibe öntötték. Naplemente után is ki lehetett önteni. Gyermekágy, bába teendői "Amilyen egészsége volt — 2 hétig, vaj háromig, hát. (A gyereket) eccer-keccer megferesztette s jó volt. Elmúlt 4-5 hetes is, akkor elment a templomba. Ennekelőtte (addig) nem mentek (utcára, udvarra), de most nem tartani. Valamikor ezt mondták: nehogy átlépje a mezsgyét, beteg lesz, ha atmegyen a szomszédba, átszól s elég. Isten mentsen nem vót szabad. Ennekelőtte ezek megtartottak mindent, a régi öregek: de most imár..." (B.E., A.A.) "Még olyan es vót, hogy belé es fút. Vót olyan természete, úgy megnëszte, hogy úgy megkévánta, hogy vaj a gyerek elment. Hát. Azt a másik: meg olyan es vót, hogy bement, mondjuk, ő ment oda, de nem tudta, bent mit csinyálnak. Benn ittak vaj mi, akkor hamar kapta az éveget s eldugta azt az éveget. S mi lett annak? Kibomlott a mejje. (Az mi, hogy kibomlott a mejje?) Hát kibomlott, seb lett belőle: seb lett egészen a mejje. (S avval mit lehetett csinálni?) Bizony kellett kénlódni, amig meggyógyult, jó sokat. (Mivel doktorolták?) Isten tudja, mikekvel, amivel az ember gondolta, tanyította, ahhoz minden kellett, hogy gyógyítsák, hogy meggyógyuljon. Mert az olyan vót, hogy — mondjuk — nem olyan seb vót, hogy valami ragadványos, vaj mi, hanem e ' csak felhólyagzott, s kibomlott, s akkor kellett kénlódni belőle. (S az fájt?) Hát hogyne. A mejjet mindenféle éri, mondjuk." "Urusolták, mert az olyan vót, mint egy gombocska benne, a csicsibe. Aztán feresztgette az anyja szappannal húzogatta, mosogatta, akkor elmúlott. Zsuzsimnak, — akkora lanka vót, hogy mikor született 3 kila vót. Most es nagy, csak most beteges az es, mint én. Hát...kőhöz legyen mérve, neki itt olyan vót, olyan lett, mintha lett volna egy seb, s az a seb meggyógyult s így ráncosán megmaradott. Az. Hát, hogy lehet s hogy lehet? Egyszer mi lett belőle? Lett olyan mint egy kukoricaszem. Egyszer az történt vele, hogy- mint, hol került ő doktorkézbe, azt mondotta, hát ez miféle magának? Aszongya, így fukosik a bőr alatt: el-vissza. Azt mondta, ezt nem szabad megnézni, ezt meg kell operálni. S megoperálták s kivették belőle." 137