A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Veszett kutya "...lettek kutyacskák...a nyelve alatt (annak, akit

1 megmart a kutya.) Engem nem mart volt meg. Legény voltam, csépeltünk s egy veszett kutya odajött s a keritésbe beszorítottuk a csépekvei. — Adj neki! Oszt megvertük üstenesen, de a nyála folyt, mü ott mentünk (?).... egyszer...harmadnapján úgy fáj a fejünk, hogy nem tudjuk, mit csináljunk. Osztán bementünk....-hez kint a nyelvi(n) hólyagocskák voltak...a nagy tűt megmelegitették, belétették egy seprőágba, megmelegitették, akkor kiperzselték a hólyagocskákat, hogy fakadjon ki..., ki tudja mi történt volna...rikoltoztak az emberek: - Ne mennyetek, mert veszett kutya!...csépekvei...Addig ért az esz, míg...mentek, futták, hogy üssék meg a kutyát. Hát. így van, hiába: fiatalnak nincs, nem fél, hát igen, mint neked es. Aztán a szőriből még vágtak, s avval megperzselték, egy edénybe szenet tettek, a szőrt rea, oda kellett tarcsuk a fejünköt, szipjuk föl a füstöt. Azt a büdösét, azt a büdös füstöt. Nem tudtunk guggulni, annyire fájt a fejünk, aztán megjött. (Magukat is megharapta a kutya?) Nem harapta meg, csak kergették." (B.E., N.P., N.A.) (Veszett kutya volt-e sok?) "Vót. A' csúf vót, hajjá! Vót olyan, hogy....télbe jártak a veszett kutyák, a hóba. Vótak leányok, asszonyok fonóba, mentek haza s akkor megtalálkoztak a kutyával, de a kutya akkor nem jön kézre legény és leányhoz. Hát - gondolta magába — vajon nem veszett kutya-je? De, awót. És akkor ide ne. Nem tudom a nyelve...Hát. A nyelve alá lettek — tuggya — olyan hosszú veres inak, az annak, akinek megmarta, vaj rea ment a lehelése. Úgy mondták: kutyácska, de nem kutyácska vót, hanem a zinak megtőttek vérvei, s akkor fájt a feje annak a betegnek. Osztán hamar számát vették s akkor aztán meggyógyították. Hogyan? A doktor. Egy-mást. Utána jártak. Kifoggatták, kisütték nagy tővel. A nagy tőt memmelegítették s akkor odatették s kipattant. (Ez a kutyácska?) Igen észtet haltam. Ezt haltam a régi üdőbe, de most nem. Mikor fiatalok voltunk, mi es jártunk fonóba, hát. Sok minden etőtt, de most már azok..." "Azt mondták, adjak neki sert, egyecske volt, (t.i. egyetlen fiúgyermeke) féltettem, kétannyit adtam. Harmadnapra úgy megdagadott a hasa, keze, lábai, mindene. De ő ment úgy es. Na, ennek csak a sárga főd használ, egyéb nem. Volt túl a vizén egy gyerek abba a betegségbe — elszaladtam oda. — Hát miből jöttél meg? (Mitől gyógyultál meg?) — Vegyen egy liter bort, tegyen bele tengerihagymát, két evőkanállal keménymagot, fenyőborsot: ötfélét (itt nincs), meggyfaágnak az újulását: héjját lehúzni, késvei lefaragni. Elásni a csepegőbe, naplement után és napfeljött előtt kivenni. Három napig ott kell hagyni, akkor meg kell szűrni, borospohárba inni. Keserjes nagyon. Adogatni kezdtem, mire a liter bor elfogyott a dagadás elment a gyerekemről. Többnek is csináltam. Magdónak használt, Csikinénak használt — így jártam én evvel." "Két liter bor mire lement, így lógott a bőr. Még anyám most is ilyeneket szók csinálni." (N.V.) Megöntés "Most nem...de otthon csinyátuk, tudja. Egyengült az a beteg — s meg kell önteni (t.i. mondták), — Öntsük meg. Vót az az ón...ólom. Akkor elévettük. Belétettük kanálba s megolvadt. Oan szép kanál vót, betettük a füttőbe, s egy cseppecske zsirt belé, hogy olvadjon meg az az ón. S akkor bélétettük (NV) hidegvízbe azt az ólmot, beledobták, az ólom fröccsent (AA). Az illetőnek a fejit letakarták egy kendővel (fejkendő, akárkié), hogy ne lássa. Na és amilyen alak jött ki, abból a zónból. Mert ha hideg vízbe beledobják, az szertehánta magát. És akkor az, hogy képezett magából a 127