A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

Kellett raggatni, többször köllött raggatni. Meggyógyult. (Imádsága nem vót). Nem imádkoztunk, csak megkenyegettük, meghúzogattuk. (Mivel?) Vízvei." (A.A., B.E.) "Most nem jár ide, Gergő. Van vagy két éve. Jött ide minden héten...ekkora volt, vaj mi. Megdagadt. — Mi van Gergő? Szappant tettem rea, addig húzogattam, s addig csináltam — megjött. Akkor valameddig..." "Fejleg leestem a padlásról. Elhoztak egy bábát, addig kenyegette (szappanos vízzel), még gyalogbodza gyükeréből, mint a fekete ténta (olyat főztek), avval fürösztötték. Ez a bog (processus styloideus radii, illetve ulnae) feljött ide, ne (csuklóficam). Apja helyrerántotta, Kóka Mari bábaasszony kenegette utána. Oltyin Mihály — az is kenegette. Otthon kösd bé, (mondták) savanyító anyával, 10 literes dézsában volt, avval bekentem minden este." Csonttörés, fekete nadály "A mezőn termik, az a hosszú levele, a gyükére olyan, mint a torma, oszt áztat megmossák, megvakarják, megreszelik, az es sebre jó. Hát. Jobban arra használták, ha történt valami, eltörött, leesett valahunnan s a csontot megütte, vaj mi, hát. Olyanra tették azt a fekete nadályt. Nyersen lereszelték, mint a tormát, rongy közé tették, avval reáborították, s úgy." Vérszipó "Ó, hát nem lehet kapni, nem lehet kapni asztat. Ottan hogy' használtuk, aj de jó volt! Én az én lábamba es tettem, tuggya, Bukuvinába'. Hazajöttem a városból, soha el nem felejtem, péntek nap volt. Most kétfelől: erről es tettem, s arról es tettem a bokámba. Mikor belétettem csak oan vékonka volt, mint egy orsóhegy, mikor megtűtek, kigömbörödtek, kiestek. Akora vót, ne. Még belétettem a lábamot hidegvízbe, hogy jól húzza ki azt a rossz vért, annyi vért kiszedett. Az a vérszipó nagyon jó, az a rossz vért kiszipja. (N.P. közbeszól, neki is jó lenne — tréfás válasz): — Van es, Keenek, mit kiszipjon abbó' a száraz lábaiba... — Annyi vóna, hogy kettő jól lakna. — De hát akkor azután nem vóna mivel éjjen, ha a vérit kiszipná. Nem vóna mivel éjjen, meg kellene haani. — Ne fejj még maradna. Vót itt (Gara) egy tudós öregasszony, má biza vagyon 4-5 esztendeje, hogy meghótt: Kriszti néni.. ...Azt a piócát ugy mondtuk mi: vérszipó. S itt es mondták, hogy van a tóba', de nem ismertük, hogy igasságos-e, vaj lóvérszipó. (Az nem mindegy?) Nem mindegy, mert a lóvérszipónak a hasa alatt valahogy olyan tarka. (N.P.: Az nem is ragad bele. - B.E. Hát kend tudja is...) Ez kicsike. Romániából hozták a jó vérszipót. (Kik?) Akik jártak, románok. Belementek a tóba, s belétette a lábát s annyi ment rea, hogy mind a cserebogárok. Akkor levették, leszedte, s akkor belétette egy évégbe, s az évegvel elhoszták. (Árulták?) Ugy es odadta, akinek volt. S ha nem 2-3 let (leit) adott oda, s kapott az ember — de itt nem volt. Én kerestem, mikor a lábam úgy fájtak, s a derekamra. Nem lehet kapni. (Derékra is szokták rakni?) Igen, bizon. Derekába is jó ászt beléereszteni. (Egyszerre hányat?) Hát, ahogy érzi a fájdalmat. (Fölragad?) Beleragad, a testyibe. De még az es ugy, hogy akármilyen, avval a gájcokval ne legyen megkenve. (Mivel?) Avval a gájcurussággal. Mondjuk szalamiagájc, kámforgájc, tormaispirt. Ha azokval 123