A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

kerekíteni, vaj egy torokfájást, vaj mit, hát akkor aszonták, hogy használt (T.i. az öregek azt mondták, hogy aki azt megfogja, annak hasznos lesz a keze.) Gusa, ammá csúf... (Hol szokott lenni?) A nyakán, file tövin, az ajka alatt, annak úgy mongyák: gusa. De ma már mén, ma mennek a doktorhoz, a doktor ad inekciót, valami tábletákat s kész. Jaj, Bukuvinába olyan es vót, hogy csúfé tette az embert, Kifokadott és hamar nem gyógyult meg s a' levedzett s akkor csúfé tette. Gyógyították, amivel kapták, mivel tutták, aval. Ejőve (= mikor eljött), gyógyították, hagymával. A hagymát megreszelte, a fejér hagymát, fehér kutyaszarvai — megkövetem magát becsületvei — áztat össze-vissza csinyátták és avval békötték. De úgy sírt a beteg, hogy nem kell az a büdös. A vörös céklát, azt a zsidós céklát, azt es megreszelték, avval es békötték. Elyenek vótak, s hasznát. Kinek igen, s másnak nem." Kucsma, filikemnes 1. 108. old. Nagymaringy (Hol?) "A file tövin, erről a torkán. Ha olyan vót, megkerítették, megnyomogatták, hanem békötték valamivel (mivel kerítették?). Kővel: amelyent felvett, s aztán visszatette helyire (ugyanúgy). így olvasva kell, tuggya, olyan imádságot. (Mit?) Nem mondom el (1972.!!) Ugy mondták, mind a Szent Antal imádságát: Hegyek nőttek, kövek nőttek Krisztus Urunk kénszenvedése után Mindenek megtértek Térj meg tés es, te nagy fájdalom. Kérlek Krisztusnak keserves kénszenvedésire. Csak éjen imádság vót. (Hányszor kellett elmondani?) Hát el kellett háromszor, megtért. Félre (?) simogattam. (Miközben nyomogatta, akkor mondta, nem lehetett zavarni, ha imádkozott.) A nyúlháj at mire es használták? Az es csak kelésre. Nagymaringyra, mire tették a nyúlhájat. Az es olyan, mint a kelés, csak az a nagymaringy későre fokad ki, az a nagymaringy örökké olyan helyet keres: vaj füle tövire, vaj hunya alá, vaj — megkövetem — az ágyékába, olyan helyet keres az a nagymaringy, aztán eztet szoktak rea tenni. (Vadnyúlnak a haját, vagy házinyúlét?) Házinyúlé s az, hát mindegy. Évegbe ha beléteszi az ember, az eláll. Kiolvasztják (úgy, mint a zsírt.) Reateszik egy papírra s akkor reáborítsák arra' a helyre, de áztat es mikor? Mikor megérik az a seb. Há. Mer az a seb, az a nagymaringy sokáig érik, a' hat hétig érik, az a nagymaringy. Jaj az csúf, az Isten őrezzen meg attól a nagymaringy tói. Az a nagymaringy csúf. (Nagyon fáj?) Hát hogyne, hogyne. (Mitől lehet kapni?) Hát én nem tudom mitűl, adja a jó Isten asztat, az a ' nagy csomó volt... Osztán most hallottam, hogy vót a X. leánykának, de doktorhoz hordozta s én mondtam, nagymaringy s akkor elvitte a doktorhoz s a doktor adott inekciókat. S avval ëmulott, aztán nem ért meg, de azért vaj három hétig csak es kénlódott a leánkával, hát." Lettek azok a nagymaringy ok, fiiikre, torkikra, aztán megnyomogattam. Kővel. A követ felvettem szépen a hejjirül, a hejjit megnesztem. S akkor elvittem a beteghez, ....lettek azok a nagy maringyok! filikre! torkikra! asztán megnyomogattam! (Mivel nyomogatta meg?) Kővel! a követ! felvettem szépen a hejjirül! a hejjit mëgnesztem! es akkor! elvittem a beteghez! 111