A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Néprajz - Grynaeus Tamás: Nagy Pálné Balog Emerencia hadikfalvi (garai) gyógyítóasszony

mennyit tanyított. De hát rég vót, onnattőte sokat csetlettünk-botlottunk, mindent elfelejtettünk, még a nevüket es. " "Amit mondott, megtettem. Amiért engem szeretett, annyi mindenre megtanított: haltam s megtanultam. (Engedte?) Hát ha ő úgy mondta, én háltam s akkor megtanultam. (Hangosan mondta, miközben végezte?) Hangosan hát. " (Nem volt olyan hagyomány, hogy csak halálakor adhatja át tudását.) "Másodszor ehhöz az uramhoz fér(jh)öz mentem, s aval odaki laktam a hegyen. S az a mostohaanyám ott lakott anyósomék mellett, Nagygyurka Andrásné. S attól én sokat tanultam. Attól az öregasszontól. (Mikor volt alkalma tanulni tőle?) Hát történt szombaton este, vasárnap este, hát tuggya akkor ráértünk, nem úgy, mind most. És akkor aztán.. .megtanultuk, hát. Mikor kétszer, vaj háromszor elmondta már elég volt, én már tudtam. " "Elmondta. (És ő kitől tanulta?) Levelecskéből. " (Kitől tanulta?) "Az öregebb asszonyoktól. Ki tudós, ki nem, aki odafigyelt, az szerette megtanulni. " "Ennyeket tuttunk, de ëf

elejtettünk sokat. " A felejtés nem csak életkoruk előrehaladtával egy generáción belül jelentős, hanem még inkább egyik generációról a másikra: BE legkisebb leánya (NA) bár látta az árpa gyógyítását, de a cselekményt töredékesen tudja, a gyógyító szöveget egyáltalán nem. Középső leánya (NZs) BE imádságaiból már egyet sem ismert. (1. alább) A természetes — élettaninak is mondható — felejtés mellett a hagyományok ereje, pontosabban az azokat hordozó és fenntartó közösség(i fegyelem) ereje is gyöngül: "Ennekelőtte ezek megtartottak mindent, a régi öregek, de most imár...." Ennek jellegzetes példája a "megöntés" gyógymódja (1. ott). A következő generációhoz tartozó fia (N.V., sz. 1923) és veje (A.A., sz 1916) is ismerik a szokást, gyógymódot, de jobbára csak a külsőségeket, a cselekményi részét — az 1889-ben született B.E. az egész "rituálét", a maga teljességében. (Ebben természetesen a nemek eltérő szerepének is része van.) Ugyanígy érdemes megfigyelni A.A. reakcióját a feketesárigság elbeszélésekor: B.E. komolyan elmondta — A.A. (ki)nevette. - Kitől tanulta az igézés elleni imádságot? kérdésemre B.E. így válaszolt" "A ' zöregektől, anyámtól ". Idősebb családtag kétségbeesett helyzetben adott tanácsára jó példa, amikor haldokló családtagjukat "legnagyobb néném " javaslatára "megöntötték: haha az es használ, a zonöntés " (B.E.) "Egy öregasszony, Erős Ferencé, már ideki (= Garán!) édesanyámat arra tanította " hogyan kell gyógyítani a rehumát. " (N.A.) S ha már az emberi tanácsból is kifogynak, az Isten — aki a betegségeket adja — tanácsot is adhat: 105