A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1991/92-1. (Szeged,1992)

Régészet - Vörös Gabriella: Későszarmata falu emlékei Tápé–Széntéglaégető lelőhelyről

Feneke egyenesre levágott. 6. Szürke, gyorskorongon formált, finom kidolgozású nagy edény vastag oldal és fenéktöredékei. 3 db. 7. Barna, fekete foltos, kézzel formált, durva kidolgozású, vastag falú edényke. Pereme ívelten kihajlik, teste tojásdad alakú, aszimmetrikus, alja egyenetlen. p0 = 6,4 cm, f0= 3,0 cm, m= 6,9 cm. (XIII.t.2.) 8. Fekete, néhol barna foltos, kézzel formált, vastag falú, durva kidolgozású, féltojás formájú, lapos fogóbütykös fedő. sz0= 7,8 cm, fogó 0=3,6 cm. (XIV.t.3.) 9. Vörösesbarna, fekete foltos, kézzel formált, durva kidolgozású, vastag falú, kúpos testű csésze. Lapos bütyök-szerű fogója kétoldalt ujjbenyomással tagolt. sz0= 7,3 cm, m=4,8 cm. (XIV.t.7.) 10. Barna, fekete foltos, kézzel formált, durva kidolgozású tálka. Oldalai íveltek, pereme legömbölyített. m=5,0 cm, p0= 7,0 cm, (XIV.t.2.) A napló alapján tudunk néhány olyan gödörről is, amely az ásató megfigyelése szerint későszarmata volt, de részletes leírást nem ismerünk róla, nincs száma, és a leletanyagával sem találkoztunk: 189. sír: "Deréktól felfelé szarmata gödör elvágta." 481. sír: "Lábfejeket szarmata gödör vágta." 540. sír: "A sír fölé, közelítőleg négyzet alakú, hunkori cserepekkel datálható gödröt ástak, mely a sírt feldúlta." 548. sír: "Mellkas közepétől felfelé szarmatakori gödör elvágta." 603. sír: "...felsőtestét szarmatakori gödör elvágta." Előfordult, hogy az ásatási dokumentációban szereplő, számmal ellátott gödör leletanyagával nem találkoztunk: Az 53. gödör hordóalakú, kitöltése zsíros fekete föld, benne későszarmata cserepekkel. 0= 132 cm, m= 170 cm. Az 52. és az 53. gödör között két 80-85 cm mély árok húzódott, benne néhány jellegtelen szarmata cserép is volt. Kitöltése a leírás szerint kemény, fekete föld. A 7. gödör Árpád-kori ugyan, de a cserépanyagban nagyméretű hunkori edénytöredékek is voltak. Az összesítő térképen szereplő "K" jelű objektum 120 x 80 cm-es felületű és 260 cm mély, méretei alapján elképzelhető, hogy kút volt. Betöltésében az ásatási napló állatcsontokat és szarmata kerámiát említ. Leletanyagával nem találkoztunk. Az utolsó ásatási napon került elő annak a hunkpri háznak a részlete, amely alatt a 633. bronzkori sírt feltárták. A házba később, az Árpád-korban, egy kemencét építettek. Az összesítő térképen szerepel, a leleteit nem találtuk. Szarmata telepeken ritkán előfordul, hogy a gödrök némelyikében csontvázat lelnek az ásatok.

8 Az esetek többségében teljesen egyértelmű, hogy a teleppel egykorú temetkezésekről van szó, mint pl. itt a 37. gödörben kibontott 272. sír esetében is. A 41. gödörnél a leírás megjegyzi, hogy az északi széle mellett, különböző mélységekben embercsontok kerültek elő (278. sír), a 339. sírnál pedig az szerepel, hogy az embercsontokat egy csomóban, a szarmatákon gödöregyüttes szélén bontották ki. Úgy gondolom, ebben a két esetben inkább arról van szó, hogy a későbbi gödör megbolygatta, vagy teljesen feldúlta a korábbi, feltehetően bronzkori sírokat, így kerülhettek a csontvázrészek a gödrök betöltésébe. A 291. sírt egy szám nélküli szarmata gödörben tárták fel, 135 cm mélyen. A férfi a hátán feküdt, a jobb karja a mellkasra, a bal az arc elé volt visszahajlítva. A bal comb felhúzva helyezkedett el és középen el volt vágva. A jobb lába és a medence egyik lapátja hiányzott. A bal kezén egy vas fejesgyűrű volt. Ez a lelettípus ismeretlen a szarmata időszakban, így a temetkezést nem tudjuk a telep időszakához kötni minden kétséget kizáróan, annak ellenére, hogy a helyzete alapján a telephez tartozónak tűnik. 8 Pl.: Szóregen az 55. gödörben; két csontváz "szabálytalan" helyzetben. (Csallány Dezső 1961. CCLVI.t.1-2 Hódmezővásárhely-Kopáncs, Lelik István földjén a 3. és az 5. gödörben találtak emberi maradványokat. (Párducz Mihály 1941/a. 176-177.) Továbbá hasonló jelenséget figyeltek meg Sándorfalva-Eperjesen (közöleden ásatás, az anyag a MFM-ban). 19