A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Pávai Éva: Késő bronzkori gödör Szentes–Belsőecserről

— Szürkés-okkersárga színű, kívül vízszintesen síkozott töredék. Pá : 23 cm (V. t. 4.). — Okkersárga színű, turbántekercses peremű töredék. — Szürkés-okkersárga színű, egyenesen kihajló síkozott peremű, cilindrikus nyakú, éles hasvonalú, behúzott aljú töredékek, az egyiken fül csonkjaival. Pá: 39cm (V. t. 2.), Pá : 45 cm (V. t. 1.). 4. Bögretöredék — Okkersárga színű, egyenesre levágott peremű töredék, ötszög átmetszetű, perem fölé emelkedő füllel. Pá: 25 cm (VII. t. 3.). 5. Fazéktöredékek — Szürkés-okkersárga színű, kihajló peremű, öblös hasú — Pá: 42cm, Fa: 12cm, (VII. t. 2.) —, ill. domború vállú — Pá: 45 cm, (IV. t. 1.) — töredékek. — Szürkés-okkersárga színű, vastagfalú töredékek. Pá : 10—45 cm (VI. t. 1,2,6—10.). Néhány ujjbenyomásos bordadísszel, (VIII. t. 9.), egy pedig négyszögletes fogóbütyökkel (VIII. t. 3.) ellátott darab. — Szürke, homokkal soványított, a peremből vízszintesen kiugró bütyökkel díszített, kúpos nyakú töredék, pá: 14cm (VIII. t. 1.). 6. Hombártöredékek — Okkersárga színű fenék- és oldaltöredékek (VIII. t. 10—12.). Előkerült még ezen kívül egy okkersárga és egy szürke színű fültöredék (VIII. t. 5,6.), továbbá jellegtelen okkerszínű töredékek, egy hálónehezék-darab, tapasztástöredék (VIII. t. 7,8). A gödör anyagának egészére jellemző a kerámiával való soványítás — tapasztásnál, hombároknál pelyvával is —, valamint az a módszer, hogy formázás után a kissé már megszáradt edényt égetés előtt híg agyagmázzal vonták be — általában kívül-belül, egyes esetekben csak az egyik oldalt —, amelyet kaviccsal belesimítottak az edény falába, ezáltal csökkentették a kerámia folyadék-áteresztő képességét. A töredékeken bizonyos deformálódás figyelhető meg, amely valószínűleg másodlagos égés, tűzvész nyoma. A gödörben előforduló sokféle kerámiatípus alapján úgy tűnik, hogy egy tűzvészben elpusztult háztartás maradványáról van szó. A behúzott peremű tálak bizonytalan korhatározó értékűek. Hasonlóan tág időhatárok közé tehető a leginkább tálakon előforduló síkozás (V. t. 1, 2, 4.) és turbántekercses díszítés. Először a Kárpát-medence nyugati részén jelent meg, ahol már a Reinecke BD periódus elején elterjedt

4

. A Dunától keletre való megjelenése a Csórva csoporttal hozható kapcsolatba.

5 A késő bronzkor folyamán általánossá válik az egész Kárpát-medencében. Hasonlóan elterjedt típusok voltak a bronzkor végi Kárpát-medencében az ujjbenyomásos bordadísszel ellátott kihajló- és egyenes peremű fazekak (VIII. t. 9., III. t. 2, 3., VIII. t. 2.) fogóbütyökkel (VIII. t. 3.) vagy anélkül.

6 A VIII. 1. táblán látható bütyökkel díszített peremtöredékhez hasonló darabok kerültek elő a pilinyi kultúra zagyvapálfalvi temetőjében és Bükkaranyos-Földváron.

7 A kívül vízszintesen síkozott tál (V. t. 4.) a Kárpát-medence nyugati részén élt későhalomsíros népességnél bukkan fel, majd az ezt követő urnamezős kultúrában él tovább, később a Dunától keletre is jellemzővé válik.

8 Megtalálható a Kárpát4 KŐSZEGI FRIGYES 1960. 150—151. 5 KEMENCZEI TIBOR 1971. 52., TROGMAYER OTTÓ 1963. Taf. XIV. 1, 8 stb. 6 KEMENCZEI TIBOR 1971. 54—55. 7 KEMENCZEI TIBOR 1984. Taf. XIX. 3, 6; Taf. XXI. 1, 2. 8 KEMENCZEI TIBOR 1984. 67. 51