A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)
Természettudomány - Jakab Béla: A talajtípusok szerepe a fehér gólya (Ciconia ciconia) elterjedésében Magyarországon
Annál nagyobb koncentrációi vannak a Hortobágyhoz tartozó helységek többségének a területén, 15—25 költó'pár/100 km 2 . A Hortobágy tájához csatlakozó, annak folytatásaként felfogható terület a talajviszonyaiban is hozzá hasonló Zagyvamedence (Jászság) és a heves-borsódi nyílt ártér. A körzetben az Eger és a Tárna hordalékkúpjának homokján kívül, jellemzően a réti talajok, különösen a szikes altalajú réti talajok és a szolonyec típusú szikesek az uralkodó típusok. A homok a Nyírségen is megtalálható barnaföldes homok. A gólyapárok sűrűsége legnagyobb a szikes talajokon. A Körösök—Berettyó völgye és a Sárrétek medencéje, az Alföld fenékszintjét jelző vonal Ny—K-i ága, tulajdonképpen a Zagyva-medencével kezdődik. E tiszántúli része a Sárrétekig a nagy kiterjedésű szikesek és a Sárréteken a réti és kotus láptalajok körzete. Az ország 1 millió kat. hold réti agyagterületének a fele ebben a körzetben van. A szikesek közül a szolonyec altalajú réti talajok és a szolonyec típusúak a gyakoribbak, de megtalálhatók ezek változatai is, a meszes-szódás, szoloncsákos szolonyecek. A költőpárok nagy koncentrációinak körzete ez, 8—25 pár/100 km 2 . A Tisza—Szamos-szög talajkörzete a szatmár—beregi-síkság területe az erdőtalajok zónájában van. Valamikor ártéri erdők és lápi növényzet fedte. Öntés-réti és lápi talajain, helyenkint a szikesedés jeleivel, az altalajban fekete mocsári agyagszintekkel ugyancsak a gólyapárok nagyobb koncentrációinak nyújt életteret. A költőpárok sűrűsége 10—16 pár/100 km 2 . b) A denudáció, de többségében a folyóhordalékból létrejövő felhalmozódások, hordalékkúpok képezte résztájak a Maros—Körös-közét kivéve 120—160 m szintűek. E tájak lősz, homok, lőszös homok hátain, tábláin a vízáteresztő homokés a vizet elnyelő csernozjom (mezőségi) talajok kiterjedt körzetei jöttek létre. A költőpárok elterjedési térképe (6. ábra) jól tükrözi e körzetekben a költőpárok szórványos fészkelését. 1—3 pár, szigetszerűen a párok nagyobb koncentrációja csak az erodált, lesüllyedt felszínek területén találhatók, ahol vízzáró talajok képződhettek, illetőleg felszínre kerültek, vagy ahol a felszín közelében az altalaj agyagos, szikes. Nyugat felől sorolva említhetjük a Mezőföld helyenkint erősen erodált csernozjom takaróval fedett lősztábláját, a D-i részén homokos talajaival. A gólyáknak legkedvezőbb a Sárrét süllyedéke és a Sárvíz teraszos völgye, ahol kotus-tőzeges láptalajok, rétitalajok váltják egymást és helyenkint meszes-sós szikesek is jelentkeznek. Hasonló jellegű a Vali víz süllyedéke is. A Duna—Tisza közének nagy kiterjedésű homokos hátsága kedvezőtlen a költőpárok megtelepedésére. Szórványos fészkelésükre a buckaközi láptalajok, réti talajok, a humuszos homokon képződött rozsdabarna erdőtalajok, a mésziszapos laposokban a meszes-sós szikes talajok adnak lehetőséget. Kecskemét—Kiskunfélegyháza—Abony térség mezőségi talajának altalajában Mg és Na felhalmozódás a szikesedés jeleit mutatják. D—DK-i irányban a mélyebb helyeken a szikesedés a szódás-szoloncsákos szikesekbe megy át, amit a költőpárok nagyobb száma is tükröz. A bácskai lősztábla mezőségi barna talajtakaróval fedett. Altalaja, főleg a D-i részén helyenként szikes. E szikes altalajú és réti talajú térségekben költ a gólya szórványban, vagy kisebb koncentrációban. A Nyírség hordalékkúpján lőszporos homokon mezőségi talajok, a mésztelen homokon rozsdabarna erdőtalajok, a buckaközi völgyekben réti és láptalajok képződnek. Jellegzetes itt az ún. kovárványos homok 2—10 cm vastag agyagos csíkokkal, melyek 10—20 cm-ként ismétlődnek 3—4 m mélységig is. E talajtípusok vízháztartása szerint változatos a költőpárok eloszlása is a teljes hiányuktól a szórványos és közepes koncentrációjú fészkelésükig (vö. 4., 5., 6. ábra). 525
