A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

Ez természetesen újabb kiadásokkal járt. A költségek fedezését: „...Szeged város önfeláldozó vagyonos polgáraitól..." remélte.

36 November 6-tól a helyi újság már rendszeresen közölte a polgárőrség kiadásainak fedezésére beérkezett adományok összegét. A helyőrség mellett létrehozták tehát a polgárőrséget, amelynek a pénzigénye a hír szerint személyenként napi 10 korona és ellátás volt. Az őrsereg fenntartása újabb jelentős összeggel terhelte a város költségvetését. A leszerelt és a megszállt területekről kiutasított katonák járandóságukat a katonai parancsnokságuk helyett a városok közigazgatóságától kérték. A hazatért hadifoglyok és sebesültek szintén a polgári hatóságokhoz fordultak pénztelenségükben, növelve ezzel is a város rendkívüli kiadásait. Az elmaradt zsold 1918. dec. 1. utáni kifizetésére a hadügyminiszter tájékoztatása szerint a közigazgatási hatóságok külön utasítást fognak kapni.

37 Ugyancsak külön utasítás foglalkozott azzal, hogy mi történjen a demarkációs vonalon kívül rekedt és most hazatérő polgároknál, katonáknál lévő pénzekkel. Ezek a pénzek egyébként az Osztrák—Magyar Monarchia valutaközösségébe tartozó bankjegyek voltak, mint pl. a líra, amelynek beválthatóságáról a kormány így rendelkezett: ,,... minden pénzintézet, amely tagja a Pénzintézeti Központnak, köteles december hó 15-ig bezárólag a pénztáraknál jelentkező katonai személyeknek az udinei Cassa Venete dei Prestiti által kibocsájtott lírajegyeket 95 korona =100 líra árfolyamon beváltani."

38 Helyi, kényszerű rendelkezés volt: „A szegedi főposta hivatala a nem kamatozó pénztárjegyeket fizetésként elfogadja és pénzkészletének erejéig be is váltja."

39 Ugyan így, a demarkációs vonal másik oldalán az antant és szövetségesei (román, szerb) által megszállt, volt magyar területeken is a katonai, rendészeti intézkedéseket hamarosan követték a közigazgatási, pénzügyi rendelkezések. „A temesvári szerb katonai parancsnokság értesítette a bánáti kormánybizottságot, hogy száz dinár értékét kétszáz koronában állapította meg a napi forgalomban."

40 Szeged lakosságának különböző rétegeiben eltérő módon jelentkezett a pénzhiány. Más pénzegységeket hiányolt a polgárság, az értelmiség, a parasztság, a munkásság. A 20 és 50 koronásokat sürgették a különféle pénzintézetek és a város pénzügyi szakemberei. A szegedi bankokban, az adóhivatalban, a városi főpénztárban, általában a nagykereskedelemben az úgynevezett kék ezres bankjegy felváltására szolgáló 20 és 50 koronások hiányoztak. Alig fordultak elő ezekben a közpénztárakban a filléres tételek. A kisebb címletűek a kifizetőhelyek a munkásság, a parasztság, a kisiparosok, kiskereskedők gondjait enyhítették volna. Az iparvállalatoknál, a kisiparosoknál, kiskereskedőknél, a magánpénztárakban, a piacokon, a kávéházakban, a vendéglőkben a filléres címletek hiánya okozott gondot. Küszködtek a 10, 20 és 50 koronások felváltásával is. Ahol csak hatóságilag rögzített áron adhatták, vehették a különböző áruféleségeket, vagy végezték a szolgáltatásokat, ott állandó volt az aprópénzhiány. A súlyos politikai, gazdasági bajok között a filléres gondokkal nem tudott törődni Szeged város vezetősége. Az állandó áremelkedések, a fekete árak miatt az apró tételű fizetőeszközök hiánya a bérből, fizetésből élők tömegeit érin36 SZN 1918. nov. 5. Megadóztatják a vagyonos osztályt; nov. 6. Adományok a polgárőrség kiadásainak fedezésére. 87 SZN 1918. nov. 14. A hadügyminiszter rendelete... 38 SZN 1918. nov. 13. Közgazdaság. Lírajegyek beváltása. 39 SZN 1918. nov. 19. 40 SZN 1918. nov. 29. 459