A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Éremtan - †Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden1918–1920-ban I.

valódi és álhírek egyformán szárnyra kaptak. A Szegedi Naplóban például Az Osztrák—Magyar Bank aranykészlete veszélyben címmel röppent fel hír arról, hogy 14 láda aranyat — nyilván az aranyalap magyarországi részéről lehetett szó — Bécsbe akartak szállítani. A pénzügyminiszter azonban határozottan cáfolta a híresztelést.

19 A bankjegyhiány állandósult, nehezítette a mindennapi életet. A bank, aminek kötelessége lett volna pénzzel ellátni az országot Magyarországra kevesebb bankjegyet juttatott. A gondok enyhítése érdekében csekk kiadását is elhatározták, amely a bankjegyekkel egyenlő értékű fizetési eszköz lett volna.

20 A csekk azonban nem terjedt el részben technikai részben bizalmatlansági okokból. Az Osztrák—Magyar Bank mindenesetre gyors intézkedéssel újabb bankjegyeket bocsátott ki. Még 1918. október 28-án megjelentette az 1913 szeptemberében kibocsátott 20 koronást ismét, „II. kiadás" jelzéssel, valamint némi szín és rajzolatbeli változtatással. Október 30-án megint pénzekkel kapcsolatos hír jelent meg az újságban : „Az Osztrák és Magyar Bank, hogy eleget tehessen a legutóbbi napokban fokozottabb mértékben fellépett bankjegyszükségletnek elhatározta 25 és 200 koronás bankjegyek kiadását. Az új bankjegyek már négy öt nap múlva forgalomba kerülnek."

21 A közös bankjegyek inflálódását jelzik ezek a kapkodó intézkedések, amelyek során a 25 és 200 koronások megjelentek. Ráadásul mindkettő új, szokatlan címlet is volt. A pénzügyi nehézségek súlyosbodását mutatja továbbá még egy ide sorolható esemény. 1918 végén kibocsátottak egy 10 000 korona értékű bankjegyet is (dec. 19.). Ezek szerint tehát a háború befejezésének az évében 15 féle fémpénz és 13 féle papírpénz volt hivatalosan forgalomban. Itt kell megemlíteni a papírpénzekkel kapcsolatban minduntalan előkerülő állandó jelzőt, amelyet a korabeli források és az újabb feldolgozások egyaránt gyakran emlegettek. A „kék pénz" és a „fehér pénz" megjelölés tulajdonképpen a pénzek külső megjelenése alapján való szemléletes megkülönböztetésre szolgált. Az Osztrák—Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek általában kék tónusúak voltak, dúsan díszítettek, az alap- és képnyomat réznyomással készült. Ezek voltak a kék pénzek. Az 1918. október 30-án hirtelen forgalomba hozott 25 és 200 koronások egyszerű ofszet nyomással készültek Bécsben s hátlapjuk üres volt. így lettek a köznyelv elnevezésével fehér pénzek. Ezek inkább csak zavarták a pénzforgalmat, mint segítették, igaz nagy mértékben azért, mert később több változatban, több helyen és időpontban készültek. Ugyanezt a 200 koronást készítette a Károlyi-kormány Budapesten, majd pedig a Tanácsköztársaság is ugyanezt a típusú 25 és 200 koronást bocsátotta ki. A Szegedi Napló egy évvel később (1919. nov. 9-én) így értékeli a pénzek körüli zűrzavart: „A háború apró bajai közül elsőnek talán az apró-pénz—hiány jelentkezett." Még javában folytak a háborús események, amikor mindenki felfigyelhetett, tapasztalhatta a fémpénzek eltűnését. Ennek sokféle okát feltételezték a frontokra való áramlástól a paraszti elrejtésig, és a bronzpénzekből való rézgálic készítésig meglehetősen változatosan. Valószínűleg mindegyiknek volt némi valóságalapja. A tíz és húszfilléresek hiányát különösen azok a nagyüzemek érezték, amelyekben sok kis pénzzel kifizethető alkalmazott dolgozott. A napi bérek egy részét ezért csak a vállalaton belül használható ún. „jancsibankó"-ban adták ki. Gyakorlatilag nem volt segítség a fémpénzek második, háborús generációjának kibocsátása sem 1915" SZN 1918. okt. 25. Az OMB aranykészlete veszélyben. 20 SZN 1918. okt. 30. Csekket adnak ki a bankjegyhiány enyhítésére. 21 SZFU 1918. okt. 30. Huszonöt és kétszáz koronás bankjegyek. 452