A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Történelem - Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században

latban, hogy az utak mentén a sírkeresztek az átmenő forgalom következtében a „könnyelműség és a gonoszság miatt olykor kiszakíttatnak és széttöretnek". Ez utóbbi temető megnyitásával az 1800-as évek első évtizedeiben a városnak tehát két római katolikus temetkezési helye lett. Még megvolt a régebbi, a mai Petőfi park helyén, ahová ugyan már nem temettek, de a kegyeleti idő letelte előtt nem számolták föl. Ezt a nép ,,ótemető"-nék vagy „régi temető"-nek hívta.

21 Az újabbat pedig, melynek területi kialakulását áttekintettük, általában ,,új temető"-пек, illetve „pápista temető"-пек nevezték.

22 A temetőket tekintve a 19. század első felére kialakult helyzetről Szirbik Miklós a következőképpen ír: „Körülötte (ti. a város körül) vágynak a Temetők u. m. a R. Katolikusoknak, és Sidóknak Észak felől egy egy, minthogy már a régiekbe nem temetkeznek; a Reformátusoknak kettő, a régi, mellybe még most is temetkeznek Dél, az új, mellybe még nem sok van temetve, Észak felől: az Oroszoknak egy Napkeletre."

23 A területi kiterjedésben a század második fele is hozott változásokat, hiszen az újonnan csatolt részek sem elégítették ki a közösség igényeit. Ezzel kapcsolatban az előbb említett 1859-es kanonika vizitáció alkalmával a vizitátor a következő megjegyzést tette: „Néhány év múltával gondoskodni kell egy újabb temető létrehozásáról vagy a mostani megnagyobbításáról." Az egyházközség a korábban fölmerült konfliktusok ellenére az utóbbi megoldást választotta, s a temető területét 1861-ben észak felé ismételten megnövelte, így alakítva ki a latin rítusú katolikus hívek ma is használatban lévő temetőjének 19. századi formáját. A temető általános képe A többihez hasonlóan az 1817-ben megnyitott római katolikus temető is a vidék egy magasabb pontján található. Területét az akkori várostól északnyugatra, a házaktól kissé távolabb az ún. „Sovány szöllők" között jelölték ki, s a kor általános szokásainak megfelelően ünnepélyes keretek között áldották meg. Még ez előtt árokkal és kerítéssel vették körül, melynek fönntartásáról a későbbiekben a város hívő népe gondoskodott. Természetesen megfelelő bejáratot is készítettek. A mai kovácsoltvas kapu 1890-ből származik és Péli István helyi kovácsmester munkája.

24 A szertartás idejére ugyancsak állnia kellett a temető keresztjének. Ezt 1817-ben még fából ácsolták. A hely állandó kőkeresztjét, melyen a Megváltó ugyancsak kőből való képe volt látható, 1829-ben Selmeczi József, makói lakos saját költségén készíttette. Mivel fönntartására sem ő, sem más alapítványt nem tett, gondját a plébánia által alkalmazott temetőcsősz viselte.

25 Új temetkezési hely megnyitása szempontjából nem elengedhetetlen föltétel temetőkápolna létesítése, de szinte minden tehetősebb közösség törekedett egy ilyen kis egyház építésére. Nálunk erről a város egy kiváló polgára, Viblitzhauser János, „makai serfőző mester" intézkedett. Köztudott, hogy temetőink szentélyeit általában 21 INCZEFI GÉZA 1970. 215—216.1. Itt még Inczefi azt írja, hogy a „régi temető... helye ismeretlen, valamelyik régen elhagyott temető neve." Ez az írásos dokumentumok és a térképek tanúsága szerint csak az 1776-ban, a mai Petőfi park és a környező részeken nyitott temető lehetett. 22 Uo. 23 SZIRBIK MIKLÓS 1926. 26.1. 24 TÓTH FERENC közlése. 25 Az 1835-ös és 1859-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai. 369