A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Fejér Gábor: A szarvasmarhatartás és a tejfeldolgozás a makói tanyákon

A szarvasmarhatartás és a tejfeldolgozás a makói tanyákon FEJÉR GÁBOR (Makó, József Attila Múzeum) A szarvasmarhatartás szerepe a magyar népi gazdálkodásban közismert, tudományos kutatása számos jelentős eredményt hozott. Annál szembetűnőbb, hogy a tehéntej feldolgozásának vizsgálata háttérbe szorult a juhtej feldolgozásával szemben. Ennek oka abban a jelenségben kereshető, amelyet Györffy István A magyarság néprajzában így fogalmaz meg: „Nagyobb mérvű tejgazdaságot a juhászaiban találunk. A tejjel való bánás igazi mesterei a fejős juhászok."

1 A gazdaságtörténeti adalékokban egyébként sem bővelkedő Makóra vonatkozó néprajzi szakirodalomban sem kapnak e témakörök igazán szerepet, jóllehet, a város a 16. században az Alföld egyik legjelentősebb marhaexportőre volt, s a nagyállattartásnak még a 18. században is meghatározó voltát Bohdaneczky Edvin említi.

2 Tóth Ferenc a parasztság 18. század végi tárgyi ellátottságát vizsgálva szót ejt ugyan a táplálkozás eszközanyagáról, eredményeit azonban nem követték újabb kutatások.

3 A város tágabb környezetét illetően Bálint Sándor mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően rendelkezünk e tárgykörökre vonatkozó adatokkal.

4 Szigeti György az apátfalvi táplálkozási gyakorlat vázlatos ismertetését adja,

5 legújabban pedig a vajkészítésre vonatkozó szórványadatok találhatók Viga Gyula tanulmányában.

6 Jelen dolgozat sem vállalkozik a kérdéskör monografikus feldolgozására. Csupán a makói nép egy részénél, a tanyán élőknél végzett kutatás eredményeit teszi közzé. Ezért az látszik helyesnek, ha a fentebb idézett összehasonlító hivatkozási helyeket a kutatás jelenlegi szakaszában csak jegyzetben közöljük. Ettől is el kell tekintenünk Nagy Gyula állattartásról írott alapvető munkájának vonatkozó fejezete esetében, amely módszerét tekintve jelen tanulmány követendő példájaként szolgált.

7 Azonban éppen rendkívüli adatgazdagsága következtében a precíz hivatkozások a jegyzetapparátus indokolatlan felduzzasztását eredményeznék. A kutatás választott módszeréből adódóan eredményeink általánosan a két világháború közötti időszakra érvényesek. Egyes esetekben az időhatárok szájhagyomány révén a századforduló, esetleg az azt megelőző évekre, illetve a tanyás gazdálkodás tömegméreteit felszámoló 1960-as évekig terjeszthetők ki. 1 GYÖRFFY ISTVÁN 1933. 168. 2 HOFER TAMÁS 1988. 56., BOHDANECZKY EDVIN 1940. 39. 3 TÓTH FERENC 1983. 23. 4 BÁLINT SÁNDOR 1976. és 1977. 5 SZIGETI GYÖRGY 1974. 6 VIGA GYULA 1987. 7 NAGY GYULA 1968. 263