A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

szereiket, addig úgy 5—6 éves kortól a kapott játékszereket felváltotta a saját készítésű, s a pásztorkodással, a gazdasági munkákban való részvétellel a testedző, ügyességi és versenyszerű játékok egyre nagyobb szerepet kaptak, a felnó'ttek napi tevékenységének utánzásával együtt. „Vótak faragott kis falovak, azután meg katonák, meg minden. De annyira megbecsültük, hogy! Szépen játszottunk vele és hogyha vége vót neki, akkó szépen összepakoltunk, osztán vót a szekrénybe helye neki, édesanyám mondta, hogy hun tartsuk. Később aztán, amikó nyöttünk, egész évbe kint lehettünk, akkó ugyanazt játszottuk, amit szüléinktől láttunk, mint gyerekek, apájaink munkáját utánoztuk." (Ornyik Sándor) A tanyai gyermekek, ha alkalmanként bevitték ó'ket a városba, a nagyszüló'k lakta városi házba, megfigyelték az utcabeli gyerekek játékát, de részt ritkán vettek benne, legfeljebb, ha hosszabb időre maradtak. „ Vót ahun mán láttuk az utcán, mikó néha hazahoztak bennünket, hogy a városiak... rongyot csavargattak össze és avval rongylabdát csináltak. De a mienk (a szőrlabda) ez olyan precíz, ez olyan kerek vót, mint a gumilabda. Ha odaütték afődhő, akkó mint a plafon, annyira fölugrott. A rongylabda, ha ledobták, csak puffant egy nagyot, osztán lent maradt a fődön." (Ornyik Sándor) A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a játékokat Lajos Árpád, Gazda Klára és Lábadiné Kedves Klára nyomán 5 csoportban ismertetem.

5 I. Játék a természeti környezettel (egyszerű játékok) A tanyai gyermekek kicsiny koruktól kezdve együtt éltek a természettel : ismerték a kertben és vadon termő növényeket, megfigyelték a bogarakat, házi és vadállatokat, madarakat. A természet ismerete nemcsak később használható tapasztalatokat nyújtott, hanem néhány növény és állat játékszerül is szolgált. Az akácfa virágát, a papsajt kerek termését, a földimogyorót megették. ,,A disznó, ha a fődön fölül nem talált élelmet, akkor dúr ta ki a gyökereket, különösen olyan mocsáros helyen. Dúrtak akkora gödröket, hogy mink is belefeküdhettünk. De a tarlón ottan nemigen vót, ottan csak fődimogyoró vöt, ha vót. Azt is szerették, azt is dúrták kifelé. Mink is vittük néha az ásót kifelé, oszt akkó ástuk kifelé afődimogyorót, ott ahun a disznó megtalálta. Lehúztuk a haját neki, osztón ettük. Finom vót nagyon." (Ornyik Sándor) Az ártéren a lehajló fűzfaágakból hintát kötöttek. Jószágőrés közben tavaszszal a cserebogarakat gyűjtötték. Az akácfa levelét, fűszálat, zöld búzasást az ujjuk közé szorították és sípoltak vele. A gólyacsőr nevű növény magházát elvirágzás után, még zölden körömmel felhasogatták, s mikor az fokozatosan kaszaformájúra görbült, mondogatták: Kaszálj, kaszálj anyádnak!

6 A négylevelű lóherét is gyűjtötték, azt tartották, hogy szerencsét hoz. A katicabogarat a tenyerükre vették, s következő mondókát mondták neki : Szállj el, szállj el katicabogárka Sós kútba teszlek, onnan is kiveszlek, malom alá teszlek, ott meg összetörnek! Hess! — és ezzel elhajították. 5 Az ismertetésből kimarad a mondókák és a dramatikus játékok leírása, megfelelő adatok hiányában. 6 Szentesen ez így hangzott: „Kaszálj nékem búzát, árpát, én meg adok kukoricát!" PAPP IMRE X/b/34. 241