A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Néprajz - Bárkányi Ildikó: Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910–1930-as években

Gyermekjátékok Csongrád tanyavilágában az 1910—1930-as években BÁRKÁNYI ILDIKÓ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A játék összetett tevékenység, minden közösség kultúrájának szerves része, melynek jellegzetes és általános vonásai egyaránt vannak. A gyermekek játékaik egy részében utánozzák, s így elsajátítják a felnőttek tevékenységét, tárgyi környezetét, miközben szabad teret engednek fantáziájuknak és művészi hajlamaiknak is. Játékaik más részének viszont saját, autonóm világuk ad keretet. Egy-egy közösség játékai időben változnak, s jellegüket több tényező : a természeti környezet, a gazdasági és szellemi háttér, valamint a játszók egyénisége egyaránt befolyásolja. Dolgozatomban azokat a játékokat szeretném bemutatni, amelyeket az 1910-es, '30-as években ismertek, játszottak a Csongrád környéki tanyákon élő, 5—12 éves (az egyszerűség kedvéért: iskolás korú) gyermekek. Adataimat elsősorban középparaszti (10—50 holdon gazdálkodó) családok egykori gyermekeinek visszaemlékezéseiből gyűjtöttem. A játékokkal, gyermekélettel kapcsolatban ez idáig néhány gyermekversen, mondókán kívül nincsen nyomtatásban megjelent tanulmány, leírás erről a területről.

1 Annál értékesebbek viszont Váry Gellért piarista pap feljegyzései „A csongrádi nép különféle szokásaiból", 1862-ből, melyek között négy, gazdag szövegváltozatú társas játék, valamint a pünkösdölés és a betlehemezés részletes leírása is szerepel.

2 Mind az anyaggyűjtés, mind a feldolgozás során nagy hasznomra szolgáltak a megyében gyűjtött, korábbi leírások, melyek segítettek az emlékezet végessége miatt olykor töredékes anyag értelmezésében.

3 Mielőtt a játékok ismertetésére térnék, hadd szóljak néhány szót arról, mikor és hol nyílt alkalmuk játékra a tanyai gyermekeknek. Tavasztól őszig jószágőrzés közben a legelőn játszottak. Bár a szülők számontartották a legeltethető földeket, s nem engedték „összehajtani", azaz közösen legeltetni az állatokat, a komázni vágyó gyermekek ezt a szabályt nem mindig tartották be. ,,Tanyán laktunk. A gyerekjáték nálunk a gyepen történt, mert rá vótunk szorítva, hogy foglalkoztassanak bennünket is... Amikor iskolásak vótunk, akkó köllött a libára vigyázni, idöközönkint meg a disznóra vigyázni. Nagyon sok esetben úgy vót, hogy mikor mentünk hazafelé, mán akkó: — Tedd le a táskád, de mán szaladj a jószághó! — Fogd a könyved, aztán ülj ki a jószághó! Általában az vót, hogy nem játszottunk, ha1 ORTUTAY GYULA—KATONA IMRE: Magyar Népdalok I. kötet. Bp. 1975. A 81, 85, 86, 89,92. oldalon öt mondóka leírása található. 2 A csongrádi Múzeum névadójának, TARI LÁszLÓnak a tulajdona volt a kézirat, KATONA IMRE által került az Etimológiai Adattárba. Száma: EA 4245. 3 Ezek összegzését Felföldi László elvégezte 1974-ben. Különös hasznomra volt Papp Imre szentesi néprajzi gyűjtő kézirata a szegedi múzeum Néprajzi Adattárában. 239