A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Trogmayer Ottó: Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez

Gödény, Szürkegém, Nagy kócsag, Nagy lilik, Vadlúd, Tőkés réce, Vadkacsa, Barátréce, Daru, Szárcsa, Ezüstkirály, Varjú, Mezei nyúl, Róka, Borz, Vadmacska, Vaddisznó, Őz, Gímszarvas, Őstulok.)

16 A középneolitikus lelőhelyeken a vadállat háziállat csontok aránya az alábbi képet mutatja: Tápé-Lebő 1956: vadállat 36,90%, háziállat 63,1%, Szegvár-Tűzköves : vadállat 43%, háziállat 56,4%, Folyás-Szilmeg : vadállat 24,05%, háziállat 75,95%, Győr-Pápai Vám 1952 ásatás: vadállat 8,84%, háziállat 91,16%, 1954 évi ásatás: vadállat 10,36%, háziállat 89,84%, Pomáz Zdravlyák: vadállat 10,23%, háziállat 89,77 %.

17 Fentiekhez meg kell még említenünk B. Soudsky szíves szóbeli közlését, mely szerint a Bylany-i ásatások során előkerült állatcsont túlnyomó többsége (csaknem 90%-a) a bovidák közé sorolható. Nyilvánvaló, hogy az egyes Körös-telepeken a vadászott állatok megoszlása a szűkebb biotoptól függött. E szerint különbséget tehetünk, mint már említettük a folyóparti, vagy mocsári telepek, valamint a steppei jellegű síkságok folyóparton levő telepeinek anyaga között. Valószínűnek tartjuk, hogy éppen a földművelés másodlagos szerepe, vagy nem eléggé fejlett volta szorította rá a csoport emberét arra, hogy olyan vadállatokat is elfogyasszon, amelyeket a középneolitikus telepeken már nem találhatunk meg. Ez állatok között említhetjük a különböző madarakat, melyeknek húsa mai értelemben vett emberi fogyasztásra nem alkalmas. (Pl. sirály, szürkegém stb.) Természetesen a mai értelemben vett ízlés nem határozza meg, hogy a kora-neolitikum embere mit tartott fogyasztásra alkalmasnak. Mint arra számos néprajzi példa utal, a természeti népek köréből, fogyaszthattak férgeket, lárvákat, hüllőket is, melynek nem maradt nyoma a régészeti leletanyagban. Minden egyes Körös-telepen, de a csípettdíszű kerámia kultúrájának egész területén általános jelenség, hogy a hulladékgödrök kitöltésében feltört embercsontokat is találunk. E jelenség megfigyelhető volt Maroslele-Pana, Bácstorok (Gura Baciului) vagy Argissa protosesklo rétegének leletanyagában is. Hasonló jelenséget szinte az őskor egész folyamán nyomon követhetünk, magam a Helemba-szigeten végzett ásatásaim során HA korú együttesekben is találtam embercsont töredékeket. Valószínű, az emberevés szokását kell feltételeznünk. E szokás rituális vonatkozásait ma még nem tudjuk tisztázni. A szórványosan előforduló jelenségből általánosabb érvényű következtetéseket egyelőre nem lehet levonni. A lúdvári ásatás során az 1. számú gödör belső rétegződésénél úgy tűnt, hogy a különböző szintek között az állatcsont töredékek nem arányosan oszlottak meg. Ebből következik, hogy a döntő táplálékot mindig az évszaknak megfelelően előforduló vadállatok húsa jelentette. Feltételezésünket megerősíti a minden egyes Köröstelepen megfigyelhető igen vastag csiga, illetve ritkábban kagylóréteg. A Deszkolajkút ásatás során kísérleti felmérést végeztünk, e szerint a 8. sz. gödörben közel 100 000 csigaházat találtunk. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy mennyiséget a későtavaszi koranyári hónapokban lehetett összegyűjteni, amikor a csigák tömegesen kirajzottak. Ebben az időszakban a telep lakóinak döntő táplálékát a csiga képezte. A csigaházak csúcsa csaknem minden esetben le volt törve. Figyelembe véve a Körös-csoport települési módjánál történt megfigyeléseket, valamint az állatcsontok arányából levonható következtetéseket, bizonyítottnak látszik, hogy a csoport életmódja lényegesen különbözött a középneolitikus, vagy későbbi kultúrák életmódjától. Valószínűleg viszonylag rövid ideig laktak egy helyen. Amikor a környező szűkebb terület vadállat állománya kimerült, illetve a földművelés során igénybe vett földdarabok, irtások talaja is kimerülni látszott, új 16 V. ö. BöKÖNYi S. i. m. Ш. AÉ. 91. 1964. 87. 17 BöKÖNYi S. im. 1959. 46. 18