A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - Fári Irén: Régészeti leletek és ásatások híre a szegedi napilapokban

nyarán. Az utazás legnagyobb eredménye az volt, hogy Hampel Józseffel szorosabb kapcsolatba kerülve a régészeti tevékenysége kezdett fölerősödni. Szeptember 27-én megbízták, hogy a rabéi leletről szerezzen információt, de ezzel egyidőben elkészítette első közleményét az Archeológiai Értesítő számára.

18 Hampel válaszlevelében a valószínűleg szóban elhangzottakra is reflektál: „Az éremgyűjteményre kevesebb súlyt kellene fektetni nézetem szerint;" és a régészeti anyag esetében a vétel és csere helyett az ásatást ajánlja: „Csak egy-egy tiszamenti telepet tessék rendszeresen fölkutatni, van ott akár tíz szekrényre való anyag."

19 Reizner hajlandónak mutatkozott ásatásokat végezni, csak éppen az anyagi fedezetet nem tudta a nehézkesen és bonyolultan működő könyvtári bizottságon keresztül a tanácstól megszerezni. Éppen elég tehertétel volt a városnak a könyvtár fönntartása és a múzeum új helyiségeinek bebútorozása. A Nemzeti Múzeumtól is csupán elvi támogatást kapott: „Köszönjük szíves ajánlatát a megindítandó rendszeres ásatás vezetésére; sajnos, hogy ez idő szerint csak elvben fogadhatjuk el; tényleg a szükséges összeget nem szentelhetjük reá, mert intézetünk költségvetésében tudományos ásatásokra nincs költség."

20 Anyagi fedezet nélkül csak helyszíni szemlékre, kisebb leletmentésekre volt lehetősége. Egy országos, átfogó program keretében nyílt alkalma a tervszerű ásatásokra. 1894-ben a kormány megbízta az Országos Régészeti és Embertani Társulatot, hogy az ezredéves kiállításra minél több honfoglaláskori leletet kutasson föl és ehhez a megfelelő összeget is rendelkezésére bocsájtotta. A Szegedi Híradó december 6-i száma arról tudósít, hogy e célból Szeged határában Reizner János, Csongrád megyében pedig Tergina Gyula

21 kir. tanfelügyelő kutat. Valójában már augusztus 29-én fölkérték Reiznert az együttműködésre, aki némi fönntartással elvállalta. A rendkívüli aszályos időjárás és a közeli hideg miatt azonban tavaszra javasolta a munkák elkezdését. Válaszában az addigi negatív tapasztalatait sem hallgatta el: ,,... megjegyezni tartozom, hogy a határunkban napfényre került leletek többnyire előzetes nyomozó kutatások és rendszeres ásatások nélkül, véletlenül kerültek napfényre. Én sokszor ásattam már okszerű nyomok után indulva. Sok költséget s még több időt áldoztam, de vagy semmi vagy csak csekély értékű eredménnyel. Szóval: nem vagyok szerencsés régész s különben is az a meggyőződésem, hogy régészeti emlékeket találni lehet, de keresni nem. Vannak még telepeink, hol állítólag egyet mást találtak s a hol e szerint az ásatásra való inger fenn forogna. De a sikert egyáltalán nem biztosíthatom. Még azt sem, hogy az anthropológiai intézet részére csontok is kerüljenek."

22 December 30-án kelt levelében megjelölte azt a tizennégy halmot, ahol ásatni akart : 1. az ásotthalmi marha legelő területén Rieger János földbirtokos közelében levő domb; városi tulajdon. A parasztok részben megbolygatták Zákány főbíró kincsét keresve. Néhány bronz tárgyat és agyagedényt találtak. „2. Madarásztói kapitányságban levő »kurva domb« feltárása. A város tulajdona, de bérbe van adva. [...] 18 Irattár 24/1890., REIZNER JÁNOS: A Szegedvárosi múzeumról. Archeológiai Értesítő 1890. 435—438. 19 Irattár 25/1890. 20 Irattár 23/1890. 1890. október 29-én kelt levél Hampel József aláírásával. 21 Tergina Gyula a Nemzeti Múzeum Régiségtári Osztályán dolgozott előbb mint segéd, majd mint segédőr 1880 áprilisától tizenöt esztendőn keresztül. 1895-ben nevezték ki kir. tanfelügyelővé. 22 Irattár 22/1894. Reizner szeptember 4-én kelt levele Szendrei Jánoshoz, az Országos Régészeti és Embertani Társulat titkárához. 206