A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1989/90-1. (Szeged, 1992)

Régészet - †Korek József: A zombor-bükkszállási 17. századi temető sírleletei

gyermekcsontváz feküdt, ami aránylag kevés a felnőtt egyének számához képest. 8 sír volt csupán bolygatott, és 49 sír tartalmazott mellékletet. Nemhez nem kötött, de inkább a férfi viselethez tartoznak a pitykék vagy gombok. Radvánszky azt mondja róluk, hogy a XVI—

XVII. században ezüstből vagy aranyból készülnek, és ötvösök készítik, vagy ha fonálból készül, a gombkötők csinálják.

2 Radvánszky megállapítása csak a főúri és nemesi rendre érvényes, mert a szegény nép ón és bronz pitykét viselt a dolmányán. A temetőben kétfajta pitykét lehetett megkülönböztetni, a nagyobb ón (29., 3öl, 42., 56., 57., 67., 69., 72., 88., 89., 85., 115. sírok; III. t. 12., 15., 17.) és a kisebb bronz pitykéket (138., 140., 145. sír; III. t. 16., 30., 31., 34—39., 42—45., 51—55.). Minden esetben belül üres, és füle van. A bronz pityke tömör formában már megvan az avarság hagyatékában,

3 de általánosságban a honfoglalók terjesztik el.

4 Az Árpád-korban már igen gyakori a lemezből készült pityke, gyakran gazdag filigram díszítéssel.

5 Ónból, ólomból készült változata az ezüstöt helyettesíti; a vegyes házi királyok korában keletkezhetett, és élt a jelenszázadig, egyes néprajzi szigeteken él ma is. A kétágú bronzkapcsokat (40., 89., 91., 94. sírok; III. t. 46—49) szintén nem lehet egyik nem sajátos viseleti tartozékának sem tekinteni, mégis inkább a férfiakat jellemzi. Ha egy pár van belőle, akkor a nadrág, ha több, akkor a mente összekapcsolásában játszott szerepet. Divatjuk a XV. században kezdődik,

6 és él a mai napig. Kezdetben kizárólag bronzból készült, de a 107. sírban már vasból is előfordul. A 71. sír pecsétgyűrűjét és a 38. sír préselt rozettáját mindkét nem használhatta. A nőket jellemzik a gyöngyök (42., 72., 85., 104/a., 106., 107., 122. sír; III. t. 1.), amelyek vagy ruhadíszül szolgáltak, vagy ékszer formában viselték. A leggyakoribb színek: fekete, kék, zöld, fehér; nagyságra és formára különbözők, anyaguk minden esetben üveg. Leggyakrabban nyakékül szolgált,, az előkelőbbeknél — sajnos, a jelen temetőben.igen hiányosak a mellékletek elhelyezésének adatai — a gyöngyös pártát díszítették.

7 Jól tudjuk, hogy a XVII. században milyen nagy szerepet játszott a párta® Egészen szokatlan a 85. sír több métert kitevő gyöngyfűzére. Elhelyezési módját nem ismerjük, de szokatlan nagy mennyisége miatt arra gondolunk, hogy többszörösen a derékra csavarva öv gyanánt használták. Ez a divat a XVII. században gyakori volt.

9 Az övpárta kapcsát a bőrmaradvánnyal együtt a 94. sír darabja mutatja. Kapcsolási módja egy horog és egy hurkos tag segítségével történik, mely megegyezik a két tagból álló kapocspárok használati módjával. A temetőben mindössze a 92. sírban van biztos nyoma a fejet övező párta használatának. Sajátosan női mellékletek a tűk, amelyek vagy a haj összetartásában, vagy a 2 Br. RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családi élet és háztartás a XVI—XVII. században. Bp., 1896. I. 112. 3 HAMPEL J.: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Bd. III. 212. 3. 4 FETTICH N.: A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. LXXX. 4., 5. 5 SZABÓ KÁLMÁN: AZ alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp., 1938. 47. 189—202. á. 6 BÁLINT ALAJOS: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolg. 1938. XIX. t. 7—9. (íCpPl- a csecstói temető 75. sírjának pártája. FOLTINY—KOREK: A csecstói templom és temetők az АЩкИ Tudományos Intézet I. évkönyvében. III. t. 1—33. 8 SZENDREI JÁNOS: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1901. 101. 9 SZENDREI: i. m. 97. 182